Adóreformot, most!

Magyarországon az államháztartás pénzügyeinek válságos állapota a mértékben, az elhúzódó jellegben, valamint a szavak és a számok rendszeres eltérésében jelenik meg. A valóságos mérték nem ismert, de a GDP-arányos államháztartási deficit 2006-ban két számjegyű lehet, ha beszámítjuk az elvégzett, de ki nem fizetett PPP-programok és autópálya-építések tételeit is. A költségvetés problémái 2002-től jelentkeznek újból, az 1997–2001-es hosszú egészséges szakasz után. A kormányzat hitelét az elmúlt négy évben megrendítette, hogy gyakorlatilag egyetlen költségvetési előrejelzése sem igazolódott: a szavak és a számok egyre jobban eltértek egymástól.
Az államháztartás gondjai azonban csak tünetek, mögöttük a gazdaság egyre éleződő, de sokáig rejtve maradó feszültségei állnak. Alig van mód megállapítani a magyar gazdaság tényleges foglalkoztatási és munkanélküliségi szintjét, hiszen munkaerő-piaci felmérések szerint legalább 700 ezer létező munkahely után egyáltalában nem vagy csak részlegesen adóznak. A Foglalkoztatási Hivatal adatai szerint a munkanélküliségi ráta valójában 11,5 százalék, szemben a KSH 7,8 százalékos mintavételes adatával. Az EU25-ök közül az utolsó helyen vagyunk a nyelvtudásban, az internetes hozzáférésben, a részmunkaidős foglalkoztatásban és egy sor más, a gazdaság hosszú távú versenyképességét meghatározó tényezőben. A kisvállalkozások adják a munkahelyek 70 százalékát, de tőkeerejük, hitelképességük, menedzsmenterejük, piacismeretük és kooperációs hajlandóságuk szintje alacsony, s ez legalább 200 ezer kisvállalkozás és több százezer itt működő munkahely megszűnését vetíti előre a 2010-ig tartó új politikai ciklusban. A lappangó gazdasági válságot elrejti a négy százalék körüli GDP-növekedés: de már nem sokáig.
A költségvetés nyílt pénzügyi válsága, továbbá a gazdaság rejtett válságtünetei mögött a valódi ok a társadalom és az erkölcs tényleges válsága. A magyar társadalom együttműködési és szövetkezési hajlandósága gyenge, a társadalom többsége rövid távú túlélési reflexek alapján működik, a képzettségi és tudástőke tényleges állapota riasztó. A társadalom zöme a hétköznapok és a politikai választások során egyaránt félelmei alapján dönt, értékei és érdekei helyett. Az etika nem működik iránytűként a gazdaságban, elsősorban az állam és az üzleti élet, valamint az állam és a háztartások viszonyában.
Éppen ezért gondolom úgy, hogy az állam pénzügyi válsága nem oldható meg csupán a bevételeket növelő adóemelésekkel és a kiadások lefaragásával. Valóban mélyreható társadalmi és erkölcsi reformokra van szükség, mert kizárólag ezektől várhatjuk a nem egyszeri, hanem egyre bővülő többletteljesítményt és költségvetési bevételt. Az erkölcsi reformot az államnál kell kezdeni, véleményem szerint az adórendszernél. Teljes körű adóreformot javasolok, az alábbi lépésekkel:
1. 16 százalékos tb-járulék a munkaadók és a munkavállalók részére.
2. Egészségbiztosítás: a járulékfizetők köre 500 ezer fővel bővül.
3. Nyugdíjbiztosítás: több százezer állampolgár bevonása a nyugdíjrendszerbe.
4. Egységes, 16 százalékos személyi jövedelemadó.
5. A személyi jövedelemadózás kedvezményi körének szűkítése: a mai, közel 400 milliárd forintos kedvezményből 100 milliárd marad, döntően családi adókedvezmény formájában.
6. Az áfa felső kulcsának visszaemelése 22 százalékra.
7. A kedvezményes áfakör jelentős szűkítése.
8. A kis adók eltörlése.
9. Örökösödési illeték eltörlése.
10. Egyszerűsített adóelszámolás: adóbevallás egy A4-es papíron.
A javasolt adóreformot egy lépésben, 2007. január 1-jétől javasolom bevezetni. Ehhez 2006-ban egy látványos, tényleges megtakarításokat hozó költségvetési megtakarítási programra és reformokra van szükség.

A szerző a Növekedéskutató Intézet igazgatója