Román–bolgár belépő

Hogy az EU-nak jót tesz-e Románia és Bulgária 2007. január 1-jei, most már igen valószínűnek látszó csatlakozása, azt egyelőre nem tudni, de ennek a két államnak és Magyarországnak biztosan. És nemcsak az erdélyi magyarokkal való könnyebb kapcsolattartás vagy a keleti szomszédunkban működő több ezer, magyarországi többségi tulajdonosú cég jobb üzleti lehetőségei miatt. A csatlakozás elhalasztása ugyanis komoly csapás lenne a román gazdaság egészére, a GDP-növekedés lassulásához vezetne, s ezt a kétoldalú kereskedelem is megszenvedné. Márpedig tavaly már 463 milliárd forint értékben ment magyar export Romániába, ez a honi kivitel 5. legfontosabb célországa, sok magyarországi cégnek nem mindegy tehát, milyen az ottani konjunktúra.

Az uniót az előző bővítés, a tíz tagállam 2004. május 1-jei csatlakozása sem rengette meg, pontosabban nem úgy rengette meg, ahogy arra sokan számítottak. Nem az új tagok miatt lett nehezebb a döntéshozatal, hanem az újak által keltett versenyre válaszként felerősödő protekcionizmus miatt. A román–bolgár páros behozatala sem gyengíti ezek után már számottevően a belső kohéziót, még akkor sem, ha a 27 tagú unióban ez a két ország lesz a legelmaradottabb gazdasági értelemben.

A Bukarestnek és Szófiának adott uniós ígéretek beváltása a Balkán szempontjából is fontos. A volt jugoszláv utódállamok zöme még korántsem annyira stabil politikailag, hogy ki lehessen zárni az újabb nacionalista fordulatokat. Az EU-nak ezért kell látványosan is demonstrálnia, hogy megjutalmazza azokat, akik elfogadják játékszabályait, és maguk is próbálnak „európaivá” válni. Márpedig lehet ugyan kritizálni a román–bolgár eredményeket, de az vitathatatlan, hogy ez a két ország sok erőfeszítést tett az unió tetszésének elnyerésére.

Az EU legsikeresebb szakpolitikája az elmúlt tíz évben a bővítés volt. A román–bolgár belépés annak a feltétele, hogy a következő tíz esztendőben is az egyik legsikeresebb maradjon.