Súlyos, de nem reménytelen

Válságos a helyzet, de nem reménytelen – így látja a Kereskedelmi Világszervezet dohai liberalizációs fordulójának státusát Major István WTO-nagykövet. Kérdés persze, hogy kinek mennyire áll érdekében a válsághelyzet feloldása. S ami számunkra még izgalmasabb: kérdés, hogy az egész liberalizációs forduló – többször módosított – határidején belüli siker Magyarországnak mennyire áll érdekében.
Hivatalosan persze minden WTO-tagország politikusa, szakértője azt hangoztatja: érdekelt a sikerben. Ez igaz a magyarokra is. Mert fontos a világ egészének, az egyes országcsoportoknak, s persze minden egyes tagállamnak a világkereskedelmi feltételek enyhítése, a javuló piacra jutási kondíciók, s általában véve is a világfaluban érvényes szabályok enyhítése. Ugyanakkor a globális kép – mint egy puzzle – apró részletekből áll, s ezek az apró részletek az egyes országcsoportok, országok, ágazatok érdekeiből tevődnek össze. S ha ebből az alulnézetből vizsgálódunk, már nem is annyira egyértelmű a gyors siker célja.
Hogy egy példával illusztráljuk mindezt: Magyarország számára a WTO dohai fordulójának egyik sarkalatos és egyben legérzékenyebb pontja a mezőgazdasági piacra jutás témaköre. A magyar termelők és exportőrök a közelmúltban estek át az európai uniós csatlakozásból fakadó sokkon – átvészelni bizonnyal nem is mindenki tudta, könnyedén pedig szinte senki sem. Ha most sikerülne – akár csak a ma ismert feltételek szerint is – lezárni a WTO-fordulót, az újabb kemény adaptációs követelményrendszert állítana eléjük. Talán nem véletlen, hogy szakberkekben, magánbeszélgetésekben politikusok, szakértők sora úgy véli, nem is lenne olyan rossz, ha egy-két évre fagyasztanák a forduló folytatását. Ezzel ugyanis a magyar mezőgazdaság éveket nyerne versenyképességének javítására – EU-n belüli és kívüli szállítóként egyaránt.