Mozgás a húsiparban
Sokan lezártnak tekintették tavaly a húsipar átrendeződési folyamatait, de tévedtek. Mára bebizonyosodott, hogy korántsem jelezte a változások végét, amikor Csányi Sándor OTP-vezér az elmúlt évben a pécsi Délhús után megszerezte a szegedi Picket is. Bár ő ezzel hosszú időre a húsfeldolgozás piacvezető fő tulajdonosává vált, az ?alatta lévő régiókban? nem stabilizálódott a helyzet.
A bombameglepetést most a Carnex okozza, mivel a Mónos Péter nevével fémjelzett cégbirodalom az összeomlás szélére sodródott. A helyzet azért súlyos, mert a csoport ? együttesen számítva sertés- és baromfiipari érdekeltségeit ? 140-150 milliárd forintos éves árbevételével Magyarország legnagyobb húságazati vállalkozásának minősül. Így a carnexes cégek ellehetetlenülése a teljes hazai hússzektorra kihat, és számos beszállítót is válságba sodorhat.
A cégcsoport ?baromfifronton? a madárinfluenza miatti fogyasztáscsökkenéssel sok mindent megmagyarázhat, de nem árt figyelni arra is, hogy a vírusveszély tavalyi hazai ?tudatosulása? óta csak carnexes baromficég jutott csődközelbe. Ezért igazuk lehet azoknak, akik azt állítják, hogy a Carnex öt feldolgozója közül több a madárinfluenza-pánik nélkül is bezárt volna, és a vállalatcsoport most a feszült állat-egészségügyi helyzet mögé bújva igyekszik elkendőzni belső irányítási és finanszírozási gondjait.
Egyes termelők folyamatosan azt hangoztatják, hogy a Carnex tulajdonosai ? akiket nem szakmai, hanem pénzügyi befektetőknek tartanak ? az utóbbi időben jelentős összegeket vontak ki cégeikből, és e manőver alapvetően hozzájárult egyes vállalkozásaik ellehetetlenüléséhez. A csoport vezetői ezt persze cáfolják, és a ?birodalmi válságot? a külső gazdasági környezettel, a banki finanszírozási hajlandóság csökkenésével indokolják.
Nem alaptalanul bizalmatlanok azonban a pénzintézetek: tavaly év végén például egészen meglepetésszerűen derült ki, hogy a Carnexhez tartozó két meghatározó húsfeldolgozó, a miskolci Borsi Hús és a gyöngyösi Falcotrade ?gigaveszteséget? kénytelen elkönyvelni az addig várthoz képest. Azóta sem tudni, miért romlott látványosan a gazdálkodási szaldó, de tény: a vállalkozások később öncsődöt jelentettek, amellyel a carnexes mélyrepülés is kezdetét vette. A bankok teljes átvilágítást ?rendelték el?, majd ? amint az elmúlt hónapok eseményei igazolták ? sorra vonultak ki a carnexes baromfiüzletág finanszírozásából is, emiatt több cég is fizetésképtelenné vált.
Az események hatására a csoport stratégiát váltott: amit nem tudott megoldani gazdasági alapon, megpróbálta elrendezni politikai vonalon. Aktív (párt)lobbizást kezdett annak érdekében, hogy az állam a hanyatló vállalkozásokat segítse meg. Az ügy most ott tart, hogy a tulajdonosok a madárinfluenza miatti uniós támogatásokból igyekeznek minél többet kihasítani. Egyelőre nem tudni, milyen eredménnyel járhatnak, de az egyre világo-
sabb, hogy a kivételezett támogatásra törő erőfeszítések visszatetszést keltenek ágazati körökben, miközben az érdekek között lavírozozó agrártárca mind kényelmetlenebb helyzetbe kerül.
Bármi is történik azonban a következő hetekben, már most biztosra vehető, hogy a Carnex ? ha egyáltalán piaci szereplő akar maradni ? jóval szűkebb keretek között szerveződhet csak újra mai bukása után. A csoport ezzel hasonló utat járhat be, mint a költségvetési köldökzsinórral sokáig mesterségesen életben tartott állami Bábolna Rt., az egykori Wallis-érdekeltségű Hajdú-Bét vagy a szegedi Pickkel befürdött Arago. Az ügy pozitívuma az lehet, hogy ismét csökkenhet az egyes régiókban feleslegesnek tűnő húságazati (többlet)kapacitás, bár ez nyilvánvalóan nem lehet vigasz ott, ahol a tisztázatlan indíttatású és váratlan cégcsődök megélhetési lehetőségeket vesznek el.
A szerző a VG munkatársa
