A rekordok árnyékában

Számos pozitív meglepetést hozott a most lezárult gyorsjelentési szezon. Elég csak az olyan bődületes profitokra gondolni, mint amilyeneket az OTP Bank vagy a Mol kimutatásaiban találunk, sok komoly exportaránnyal büszkélkedő cég is jól járt a forint gyengülésével. A nagy csinnadrattával tálalt számok környezetét nézve azonban kiderül: ha a Budapesti Értéktőzsdén jegyzett cégek teljesítménye hűen tükrözné a magyar gazdaság helyzetét, óriási bajban lennénk.

Miközben a fejlettebb országokban a börzén való jelenlét a cég komolyságát, megbízhatóságát fejezi ki, nálunk mintha valamilyen kontraszelekció hatna. A néhány stabilan működő zászlóshajó nyomában ugyanis számos, a süllyedés szélén álló bárka igyekszik a felszínen maradni. Már a másodéves közgazdászhallgatók is tudják, hogy a tulajdonosok az általuk viselt nagyobb kockázatért cserébe magasabb hozamot várnak el befektetett tőkéjük után, mint a hitelezők. Ugyanakkor a BÉT-en szereplő 34 termelő cég közül csupán 12 volt képes a tulajdonosoknak a befektetett tőkére vetített átlagnál magasabb és – már ez is nagy szó – pozitív tőkearányos hozamot biztosítani. Ha ehhez hozzávesszük, hogy közülük nyolcnál ez a hozam legfeljebb két százalékponttal haladja meg a jegybanki alapkamatot, már igazán jó okunk van keseregni. Hát még, ha észrevesszük, hogy csupán kettő teljesítménye vethető össze a tőzsdén lévő három bankéval.

Természetesen bizakodhatunk: sok cégnél a rossz számokat csak egyszeri vagy időleges hatások okozták, s remélhetőleg egy esztendő múlva már sokkal rózsásabb kép tárul a szemünk elé. Ráadásul a hozamszámítás módján is lehetne vitázni, s talán jobb volna, ha a cash flow-kra figyelnénk. Elgondolkodtató azonban, hogy 2005 féléves adatait átnézve is csak három, érdemi megtérülést produkáló céget találunk. Vajon meddig tartható fenn egy ilyen „ideiglenes” állapot?