Valahová majd konvergálunk

Ne kerteljünk: ritka rossz időszaka volt a magyar gazdaságnak a mögöttünk álló hét. Anynyi kellemetlen hír érkezett, hogy most szinte csak a felsorolásra jut helyünk. Váratlanul ért véget például a négy százalék feletti gazdasági növekedés: a második negyedévben – a szezonálisan és naptárhatással kiigazított adatok szerint – 3,9 százalékos volt a GDP-bővülés Magyarországon. Utoljára két és fél éve volt ilyen alacsony a növekedés üteme, az utóbbi egy évben pedig stabilan 4–4,5 százalék között volt a gazdasági tempó. Katona Tamás PM-államtitkár szerint nincs szó lassulásról – szerintünk meg igen. Az utóbbi évtizedben most fordult elő először, hogy a nyugati konjunktúra élénkülését nem követte a magyar.

A második negyedévben az államháztartás finanszírozási igénye a GDP 8,2 százalékát tette ki – áll az MNB előzetes pénzügyi számlák statisztikájában. Bár ez kevesebb, mint az előző negyed adata, a javulás marginális, és az előrejelzések további romlást ígérnek. Nem megnyugtató, hogy bár júniusban kis szufficittel zárt a költségvetés – nem áll meg ez a hiány 10 százalék alatt az idén.

Így nem is csoda, hogy nagy érdeklődés előzte meg a konvergenciaprogramot, hiszen sokan abban bíztak: az EU által egyszer már visszadobott dokumentumot most már igen meggyőzőre komponálja a kormány. A kiszivárogtatott dokumentum(tervezet) azonban csak a hiányérzetet erősíti. Már a jövő évre is magasabb hiányszám szerepel, mint amellyel eddig számolhattunk, a csatlakozási időpontot pedig nemhogy nem nevezték meg, de még ahhoz sem volt bátorsága a kormánynak, hogy egyértelműen letegye a voksot 2011, illetve 2012 mellett. Egyébként mindkét dátum valószerűtlennek tűnik, ha figyelembe veszszük politikusaink választások előtti pénzszórási mániáját. Mondanunk sem kell, a konvergenciaprogramban egyetlen olyan intézkedés sem szerepel, amely ne lett volna már köztudott – ennyit a nagy kiadási reformról. MI