A nemzet színésze

Most jött el az az idő, amikor Gyurcsány Ferenc bizonyíthat: nem színészi képességeivel került a hatalomra, s nem az tartja azóta is ott. El kell ismerni: sok alakítása egészen remek volt. Ha innen nézzük, az őszödi beszéd is erősen dramatizált, túlzásokkal, plasztikus megfogalmazásokkal élő, a meghökkentés elemeit jócskán alkalmazó fellépés volt. A miniszterelnök szereti is ezt a szerepet, látszik. Most azonban döntenie kell: valóban politikus vált belőle az elmúlt két évben, vagy továbbra is az Oscar-díj megszerzése a cél. Azt nem tudni, miként oldhatja fel a patthelyzetet, hogy megy, vagy marad-e. „Jó tanácsot” saját értelmiségi holdudvarától kapott eleget. Ha megy, nem tudni, ki áll a helyére, s milyen programmal. Ha marad, azt nem tudni, végigviheti-e a szocialistákat a következő négy évre, valódi reformokat terjeszt-e elő, ahhoz megnyeri-e pártját, s elég lesz-e a ciklus ahhoz, hogy „levetkőzze” a hazug jelzőt. Mindenesetre adott az ördögi kör, amellyel az MSZP már Medgyessy leváltásakor szembesült: Kiss Péterrel nem lehet győzni, Gyurcsány Ferenccel igen, de sok a kockázat. Támadható a vagyona miatt, egyszemélyi vezetésre törekszik stb.

Eközben a másik oldal is feléledt: Gyurcsány hibáiból építkezik a Fidesz, alternatívát nem mutat, de politikát alkothatott abból, hogy a „beteges hazudozót” ki kell űzni a hatalomból. Orbán Viktor úgy szeretne megerősödni, hogy közben kockára teszi mindazt, amit nyerhetne. TE