Az ég kék, a fű zöld, a politikusok hazudnak?

Az elmúlt években „szerencsésen” találkoztak egymással a társadalom irreális jövedelemelvárásai és a politika túlköltekezési mániája. A szerencsés szó mindkét értelmében sántít, hiszen egyáltalán nem volt örvendetes, és egyáltalán nem volt véletlenszerű. A politikusok rövid távú (rövidlátó) optimalizációja addig terjedt, hogy erre a társadalmi igényre (illúzióra) építve irracionális gazdaságpolitikát folytattak.A helyzet ebből következően most úgy áll, hogy az emberek gazdasági és erkölcsi válságot éreznek, amelyhez a hazugságok és azok törvényszerű kiderülése vezetett el. Kár lenne ebből azt az elhamarkodott következtetést levonni, hogy el kell zavarni az egész hazug politikai elitet. Amíg ugyanis a társadalom vevő erre a politikára, addig úgyis lesz olyan erő, amely ezt képviselve alakíthat kormányt. Éppen ezért a politikusok felelősségét nagyon nehéz firtatni ebben a helyzetben, sokkal inkább a véleményvezér értelmiségét, amely pártpreferenciától függően asszisztál ehhez az ostoba játékhoz. Alig látok olyan szereplőt, aki hitelessége, kompetenciája okán alkalmas lenne arra a szerepre, hogy őszintén beszéljen az emberekkel, és sikeresen romboljon le makacs tévképzeteket. Márpedig enélkül nem lehet jelentősen őszintébbé tenni a politikát. Bár a hangfelvétellel kíméletlen formában vágták az emberek arcába, milyen a politika természete, úgy tűnik, most sem teszi fel senki őszintén a kérdést: miért viselkednek így a politikusok?

Az egész ügy szomorú tanulsága, hogy nagyon úgy tűnik, olyan helyzetbe lavíroztuk magunkat, ahol nincs adekvát válasz a gazdasági és erkölcsi válság okozta problémákra. A jelenlegi kormányzó elitnek évek kellenek, hogy a hitelességét visszaszerezze, az ellenzék pedig sem közjogi, sem gazdasági értelemben nem nyújt értékelhető alternatívát. Tudják ezt a politikusok is, akik játsszák tovább a „kötelezőket”, és tudják ezt külföldön is.