Kijózanodás

Nehéz lenne sikerként beállítani azt, ami tegnap Brüsszelben történt, bár bizonyára lesznek szép számmal, akik megkísérlik majd ezt. Annyi történt ugyanis, hogy az

Európai Bizottság – még az önkormányzati választások előtt – tudomásul vette, hogy a magyar konvergenciaprogram végre megalapozott számokat tartalmaz, és ahhoz végre konkrét intézkedések is társulnak. Magyarán, a kormány kapott még egy esélyt arra, hogy a hosszúra nyúlt tivornya után feltakarítsa a tánctermet. Nem kell hívni a rendőröket.

A neheze azonban igazából csak most kezdődik. A bizottság ugyanis nem hagyott kétséget afelől, hogy erősen figyeli majd és évente kétszer kőkeményen számon kéri a vállalt célok betartását, ami mellesleg az országnak jól felfogott érdeke. Hogy sikerül-e végül teljesíteni a feladatot, ma még nem tudjuk, azt viszont Joaquín Almunia gazdasági és pénzügyi biztos is jól érzékelte, hogy jelentős kockázatok és kihívások maradtak fenn. Ilyen mindenekelőtt a költségvetési szigor és a szükséges szerkezeti reformok keresztülvitele a mostani tiltakozó akciók tükrében.

A múlt bűneiért nem csak Brüsszel előtt kell vezekelnie a kormánynak. Riasztó hír volt tegnap, hogy a Világgazdasági Fórum versenyképességi ranglistáján hat helyet csúsztunk vissza. Bár néhány szakértő vitatja ezen listák hasznosságát, tény, hogy az abban szereplő szempontok fontos szerepet játszanak a befektetői döntésekben. Ha pedig ez így van, akkor a sokat emlegetett pannon puma egyre inkább csak túlsúlyos házi macskára emlékeztet, amelyet most küldtek el egeret fogni fogyókúra céljából.

Nem lenne azonban ildomos túl sok időt kesergéssel és önsajnálattal tölteni: a „buli” után ideje elkezdeni a rendrakást. Tudjuk, hogy másnaposan és fáradtan ez kínos feladat, de jobb túl lenni rajta. Minél többen látunk neki, annál hamarabb kész. Máskor meg mindenki jobban meggondolja, hogy megérte-e.