Szaladgáltak és féltek

Hétfőn éjjel K. O.-val veszített a rendőrség a rendzavarókkal szemben. Azóta sokan felteszik a kérdést, hogyan történhetett ez meg. Ennek roppant egyszerű okai vannak.

Először: a hatóság összetévesztette a választási gyűlést a demonstrációval. Az elsőre valóban nem kell engedély kampányidőszakban, az utóbbira viszont kell(ett volna).

Másodszor: kevés volt a rendőr. Több száz feldühödött, focimeccseken antiszocializálódott, szekrénnyi méretű fiatallal szemben pár tucat, éles bevetésen ritkán részvevő, 175 centis átlagmagasságú ijedt arcú közeg meglehetősen vérszegény ellenfél. Állítólag nem számítottak ennyi tüntetőre, ami azért is vicces, mert nem kellettek titkosszolgálati módszerek ahhoz, hogy mindenki megtudja: este hétkor hatalmas demonstráció lesz.

Harmadszor: nem volt megfelelő felszerelésük. A rendőrök pajzsai mintha porcelánból készültek volna, úgy törtek el, a könnygáznak pedig lejárhatott a szavatossága, mert meg sem kottyant a randalírozóknak. Az egyetlen vízágyú pedig úgy nézett ki, mint egy ötvenes évekből származó szovjet sci-fi holdkompja: hamar kifogyott belőle a víz, elakadt a sárban, nem csoda, hogy körberöhögték a tüntetők.

Negyedszer: értelmetlen parancsokat kaptak. Miközben sokan szabadon grasszáltak benn az épületben, ahol ingyen-csokira és -kólára látták magukat vendégül, és hónuk alatt a televízió számítógépeivel háborítatlanul hagyták el a székházat – új fogalommal gyarapodhatunk: e-lopás –, addig jelentős erő sorakozott fel a székház melletti utcában, egy másik alakulat pedig nekik háttal, az utca másik végén. Olyan volt, mint egy abszurd Bunuel-film: állig felfegyverzett alakulat két oldalról „védi” az üres utcaszakaszt. Amikor megkérdeztem, minek állnak itt, s miért nem mennek a tüntetők irányába, azt válaszolták, kérdezzem a parancsnokukat.

Ja, és egy másik kérdés: a tévé melyik műsorát nézték a rendőrség vezetői?