Zavaros víz

Ha bárkinek lett is volna olyan illúziója, hogy – kikényszerített vagy előre megtervezett – beismerő vallomásával Gyurcsány Ferenc tiszta vizet öntött a pohárba, mostanra már bizonyára leszámolt azzal. A napról napra változó helyzetben csak kapkodjuk a fejünket, és több a kérdőjel, mint valaha.

Még mindig nem tudjuk, ki hozta nyilvánosságra az ominózus beszédet, amelyet egyesek – mint magam is – erkölcsi csődként, mások bátor államférfiúi tettként értékelnek. Hallani a Fidesz kezéről, a kormányfő megbuktatásában érdekelt MSZP-s csoport aknamunkájáról vagy a miniszterelnök megelőző akciójáról. Azután hírek jönnek a Strabag kormánypártokhoz érkező kenőpénzeiről, persze bizonyítékok nélkül, és nem tudjuk, hogy ez „csak” az autópálya-építéseknél szokásos korrupció, vagy köze lehet a koalíción belüli hatalmi harcokhoz. Nem látunk tisztábban a demonstrációk ügyében sem: a Fidesz akkor fújja le a nagygyűlését, amikor csillapodni látszanak a kedélyek, miközben a pletykák – a tavaszi választásoknál tapasztaltakhoz hasonlóan – ismét képbe hozzák külföldi titkosszolgálatok esetleges szerepét.

Hasonló talányra ad okot a külföldi megítélés alakulása: tegnap még a befektetők elriasztásáról cikkeztek, a Fitch egyenesen rontotta a hitelminősítés kilátását, ma már szinte Európa hőseként, a reformok biztosítékaként emlegetik a miniszterelnököt. Eközben Angela Merkel fogadja magyar kollégáját, holott pártja, a német CDU is részt vett az Európai Néppárt Gyurcsányt lemondásra felszólító nyilatkozatának szövegezésében.

Ami ebben a pillanatban biztos: mind Gyurcsány Ferenc, mind Orbán Viktor magasra emelte a tétet ebben a sokismeretlenes játszmában, amelyen politikusi túlélésük múlhat. És eközben a naiv polgároknak is rá kell előbb-utóbb jönniük: a hazugságok, féligazságok, ködösítések kora nem zárult le Magyarországon. Hanem folytatódik. Mi az hogy!!!