Döntéskényszer

Megszületett a kormány által szentesített változata az Új Magyarország fejlesztési tervnek, amely tárgyalási alapul szolgál majd az Európai Unióval való megállapodáshoz a 2007–2013 között rendelkezésre álló közösségi források felhasználásáról. Ez még akár jó hír is lehetne, ha nemcsak értesülésünk, de hivatalos információnk is lenne a döntés konkrét tartalmáról. Az illetékesek péntekre ígérik ezt, addig be kell érni „a kormány megtárgyalta és elfogadta” közléssel és az értesülésekkel.

Az EU-t hidegen hagyják az itteni körülmények, hiszen tagállami hatáskör és feladat a hatékony forrásfelhasználás, nemkülönben az ehhez szükséges stabil feltételek biztosítása. A közösségi menetrend adott: a terv keretében 6943 milliárd fejlesztési forint hasznosítására van mód Magyarországon a következő hét esztendőben, és az ország szempontjából az lenne az optimális, ha erről a magyar–EU megállapodás még az év vége előtt megszületne.

Nyilván ezért sem halaszthatta „jobb napokra” a döntését a kormány. A kényszerhelyzet már önmagában is kockázatokkal jár, ám még inkább igaz ez akkor, ha akadozik az információáramlás. Ha még mindig várni kell arra, amit régóta és türelmetlenül szeretnének látni a potenciális pályázók és kedvezményezettek.

Egyenes beszéd, konkrét számok kellenek. Többszöri kérlelés, sokadszori próbálkozás után is csupán értesülést sikerült szerezni arról, hogy a pályázók támogatására a meglévő álló keret 55 százalékát kívánja fordítani a kormány, és a fejlesztési pénzek 45 százalékát költené nagyprojektekre, kiemelt beruházásokra.

Átláthatóságot, nyíltságot ígért a fejlesztéspolitikai kormánybiztos hivatalba lépésekor. Egyelőre azonban csak az elfoglaltsági mutatójáról van meglehetősen pontos (kór)képünk. A II. Nemzeti fejlesztési terv pontos számai tegnap is homályban maradtak.