Egy, csak egy legény?

Pengeélen táncol a forint és a hazai állampapírpiac, miután bizalmi válságba sodródott a kormány. Az égő autókat és véres tüntetéseket maguk előtt látó külföldi befektetők izgatottan lesik a Magyarországról érkező híreket. A súlyos gazdasági problémákkal már régóta megbarátkoztak, de a hazai politikai kockázatok árazását csak most kezdik tanulni. Már nem az a kérdés, hogy vajon mikor lesz euró Magyarországon, hanem hogy elsodorhatja-e a forintot egy komolyabb pénzügyi válság.

A tavaszi választások után természetes volt, hogy időt kell adni a kormánynak. Két hónap múlva megérkezett a várva várt kiigazító csomag, amelyet csalódással fogadott a piac. A befektetők eleinte csak az adóemelést látták a programban, az időigényes reformoktól várt megtakarításokat pedig vagy el sem hitték, vagy pedig kevésnek tartották. A hazai közgazdászszakma jelentős része is egyetértett azzal, hogy a sebtiben összerakott program közép- és hosszú távon nem nyújt megoldást az ország gazdasági problémáira. A stabilizáció érdekében végrehajtott adó- és járulékemelések ugyanis egy nagyon egészségtelen elvonási struktúrát konzerválnak, illetve erősítenek, tartósan veszélyeztetve a gazdaság versenyképességét.

A Gyurcsány-csomag megérkezésekor tehát a bizalom nem állt helyre, de legalább elhárulni látszott egy gyors összeomlás kockázata. Egészen az elmúlt hetekig, amikor újból elő kellett venni a fiókból a „vészforgatókönyveket”. Az erősödő kockázatok miatt hirtelen felértékelődött a korábban fanyalogva fogadott csomag. A bizonytalanná váló politikai légkörben a miniszterelnök személye vált az első számú mentsvárrá. Ha bukik Gyurcsány, dől a forint – értékelték röviden a kialakult helyzetet.

De tényleg nincs más lehetőség? Kizárólag a lakosság jelentős részének bizalmát elveszítő Gyurcsány Ferenccel és a középtávon súlyos kérdőjeleket támasztó gazdasági programjával lehet elkerülni egy súlyos gazdasági válságot? A válaszkereséshez nézzük meg, milyen más lehetőségekkel lehetne számolni.

A kormánykoalíció kezében lenne a legegyszerűbb megoldás: a korábbihoz hasonló program új vezetővel. De akadna-e még egy olyan kormányzati politikus, aki Gyurcsányéhoz hasonló elszántsággal tudná keresztülvinni a súlyos reformelképzeléseket? Én nem ismerek ilyen személyt.

Azután ott van a parlamenti ellenzék. Ők alig változtattak a tavaszi választásokat megelőző populista szólamokon. Csökkenő adók, járulékok és energiaárak. Mintha egyensúlyban lenne az államháztartás. Pedig már régen el lehetett volna játszani a nagy meglepődést, amelyre hivatkozva át kell írni a gazdasági programot. A józanabb ellenzéki politikusok időnként elmondják, hogy ők is a gyors stabilizációban látják a kiutat. De nem árulják el, hogy milyen lépésekkel lehetne elérni a hiánycsökkentést. Az ellenzék tehát vagy nagyon jól titkolja a programját, vagy nincs is neki ilyen.

A pártpolitikuson túllépve itt van még a szakértői kormány ötlete. Hazánkban szokatlanul hangzik egy ilyen elképzelés, pedig a jelenlegi gazdasági helyzet bőséges indokot szolgáltatna a pártérdekek félretételére, illetve összehangolására. A stabilizációt levezénylő szakértői kormány átléphetne a pártlózungokkal kibélelt lövészárkokon, a művelet végén pedig csendben, taps nélkül távozhatna. Sajnos a hazai politikai kultúra (pontosabban annak hiánya) láttán kevés esélyt lehet adni egy ilyen kormány felállításának, illetve hatékony működtetésének, még akkor is, ha az ország érdekei ezt kívánnák.

Itt tartunk tehát ma. Lehetne jobb programot készíteni, a megvalósításhoz lehetne nagyobb bizalmat élvező személyt találni, csak éppen a parlamenti pártok alkalmatlanok erre a feladatra. Amíg az ország felelőtlen túlköltekezését meghitelező befektetők nem látnak más kiutat a jelenlegi finanszírozhatatlan állapotból, addig teljesen érthető, hogy számukra létkérdés Gyurcsány Ferenc pozícióban tartása.

A szerző a Pioneer Alapkezelő vezető elemzője