Elzárt csapok

Régóta időszerű és indokolt változásokat tervez az egészségügyi tárca a gyógyszerpiacon. A takarékossági intézkedéseknek nyilván lesznek vesztesei – a gyógyszergyárak, a beteglátogatók, a háziorvosok és a páciensek pazarló része –, de mindenkinek meg kell értenie: az adó- és járulékfizetők pénzét nem lehet ilyen irracionális mértékben támogatásokra fordítani.

Márpedig Magyarországon pazarlás folyik. A gyógyszerkassza évről évre az inflációt messze meghaladó mértékben nő, rendre nagyságrendekkel túllépve a tervezettet, miközben az orvosságra fordított összegek részaránya az egészségügyi kiadásokban több mint 50 százalékkal nagyobb az OECD-országok átlagánál. Lehet felhozni jogos indokokat – dráguló fejlesztések, romló népegészségügyi állapot, öregedő lakosság –, ezek azonban csak kisebb részben magyarázhatják a súlyos helyzetet. A mélyebb okok magában a rendszerben keresendők: hiányoznak ugyanis azok a mechanizmusok, amelyek árérzékenységet, költséghatékonyságot biztosítanának a termelők, a forgalmazók, az orvosok és betegek részéről.

Hogy a probléma mennyire nem egyedi, azt jelzi, hogy számos európai kormány igyekszik korlátot szabni az elszálló gyógyszertámogatásoknak. Németországban például négy hónap alatt 20 százalékkal sikerült mérsékelni a generikus medicinák árát az érdekeltségi rendszer megváltoztatásával. Ez ott félmilliárd eurós megtakarítást jelentett a közpénzekben.

A tervezett magyarországi reformnak – mert nevezzük nevén a gyermeket – biztosan lesznek bírálói, hiszen a pénzcsapok elzárása komolyan érinti majd bizonyos csoportok extraprofitját, egzisztenciáját, megszokott kényelmét. Aki azonban joggal kritizálta az elmúlt évek felelőtlen állami költekezését és eladósodását, vagy csupán leragadt a „hol a pénz?” leegyszerűsítően naiv kérdésénél, annak most illik támogatnia ezeket az intézkedéseket.