Józan észben reménykedve

Az önkormányzati választás eredménye legalább két dimenzióban értékelhető. Az országos kihatása ma még bizonytalan, a települések sorsáról azonban négy évre voksoltunk.

Miután a megyék, a települések többsége ellenzéki kézbe került, érdekes játszmák kezdődhetnek. Egyrészt a központi hatalom és közöttük, hiszen az önkormányzatok finanszírozása s egyáltalán, a létezési feltételeik meghatározása nagyban függ a parlament döntésétől, de a kormány, sőt, a szaktárca is hozhat olyan rendeleteket, határozatokat, amelyek kedvezően vagy kedvezőtlenül érintik az adott város, község jövőjét. Ezek után az a kérdés, a koalíció nem akar-e majd bosszút állni a „renitens”, a „rosszul szavazó” településeken.

Ám hasonló a veszély a másik oldalon is. A városházákra beözönlő fideszes és KDNP-s képviselők szintén érezhetnének késztetést arra, hogy elégtételt vegyenek legyőzött ellenfeleiken a négy évvel ezelőtti voksolás vagy a parlamenti választás miatt. S itt van még a béna kacsa szituáció, amikor a polgármester más politikai színezetű többséggel kénytelen dolgozni, ez is kiváló alkalom a megleckéztetésre.

A legrosszabb politikai és zsurnálközhelyek közé tartozik az együttműködésre, a kölcsönös egymásrautaltságra történő hivatkozás. Pedig itt valóban helye lenne ennek, hiszen az önkormányzatok csak akkor fejlődhetnek, ha a kormánypártok elfogulatlanul döntenek a támogatásukról, a települések pedig abban az esetben lesznek képesek programjaikat végrehajtani, az uniós pénzek befogadásának lehetőségét megteremteni, ha képviselőik energiájuk legalább egy részét nem egymás földbe döngölésére, hanem építő jellegű kapcsolatok kialakítására fordítják.

Persze hivatkozhatnánk az együttműködés helyett politikusaink józan eszére is. Csak hát az elmúlt hetekben kiderült, abból olykor a szükségesnél is kevesebb áll a rendelkezésükre.

Ezért csak reménykedni tudunk, mi, településlakók.