Kit szorít jobban a cipő?

Újabb kísérletet tesznek holnap és holnapután a tagállamok brüsszeli nagykövetei, hogy végre-valahára megegyezzenek a kínai és a vietnami cipők importjára kivetendő dömpingvámokról. A hónapok óta húzódó ügy a cipőgyártó és a cipőt szinte kizárólag importáló tagállamokat fordítja szembe egymással – egyre élesebben. A legutóbbi egyeztetésen a szabad kereskedelem mellett kardoskodó északi tagállamok voltak enyhe többségben, de igen erős az olaszok, a lengyelek és a spanyolok által vezetett cipőgyártólobbi is, amely főként a dél- és a kelet-európai tagországokból áll.

A dömpingvámok bevezetését szorgalmazók azzal érvelnek, hogy a kínai és a vietnami gyártók tisztességtelenül alacsonyra árazzák be termékeiket, s ez egész gazdasági ágazatok, illetve munkahelyek tízezreinek a megszűnéséhez vezethet. A szabad kereskedelem bajnokai ezzel szemben azt állítják, hogy jobb is, ha Ázsiában vannak a gépsorok. A dizájn és az egyéb, magasabb hozzáadott értéket képviselő gyártási folyamatok úgyis Európában maradnak, hiszen az öreg kontinens lábbeli-behozatala jelentős részben már most is a nagy európai cipőgyártó és -forgalmazó cégek kihelyezett termeléséből fakad. Innen nézve a globalizáció Európának is jó, hiszen olcsón jut cipőkhöz, de a kínai és a vietnami gazdaság számára is, ott ugyanis még hozzá tud járulni a GDP-növekedéshez ez a szektor is (Európában már aligha). És a liberalizáció híveit támogatja az az érv is, hogy az olcsó cipőnek köszönhetően sokkal többet nyernek makroszinten az európai fogyasztók, mint amenynyit az országuk elveszít a termelők gondjai miatt.

Néhány hónapja az EU ideiglenes jelleggel már kivetett 10 százalékos vámot a vietnami és 16,5 százalékosat a kínai bőrcipőkre. Ezek hatálya azonban e hét péntekén lejár. Ha nem sikerül addig megegyezni a meghosszabbításukról, az egyenértékű a vámok megszűnésével. Az ügy pikantériája, hogy a szabad kereskedelem támogatójaként ismert Peter Mandelson kereskedelmi biztosnak kellene megpróbálnia összebékíteni a két tábort.

A határidő lejárta előtti utolsó napokban felgyorsulnak a manőverezések. Franciaország azt javasolta, hogy a vámok a szokásos öt év helyett csak két esztendeig legyenek érvényesek. Az ingadozó Ciprus számára állítólag elfogadható lenne egy ilyen kompromisszum. A döntés azonban vélhetően a csütörtöki miniszteri tanácsülésre marad. UGy