Konvergáló csomagok

A kiigazítás csomagja dilettáns, rossz filozófián alapul – ezt a véleményt hangoztatta az utóbbi időben a Fidesz, ám a kormánybukás valószínűségének emelkedése ráirányította a figyelmet az ellenzéki párt elképzeléseire. Illetve annak hiányára és a mégis kicsepegtetett információk komolytalanságára. Így érthető, ha a Fidesz – érezvén a gazdasági szereplők felől megnyilvánuló bizalmatlanságot – kísérleteket tesz az ez irányú hitelesség építésére. (Annyiban nincs könnyű dolga, hogy az őszödi felvétel az egyensúlyi problémák és a reformhajlandóság miatt aggódók felé igen erős bizonyítékokat szolgáltatott a miniszterelnök elszántságáról. A képességeiről nyilván nem.)

Mindenesetre az sejthető: minél több dolog derül ki a Fidesz készülődő programjából, annál inkább hasonlítani fog a jelenlegi kormányzati elképzelésekhez. Legalábbis Joaquín Almunia uniós pénzügyi biztosnak annyiban biztosan igaza van a benyújtott konvergenciaprogrammal kapcsolatban (miszerint tudniillik nincs alternatívája), hogy direkt költségvetési bevételnövelés és reformok nélkül lehetetlen a konszolidációt végrehajtani. A Fidesz pedig – ha konkrétumokról esett szó – e két kérdéskörben mindeddig mereven elutasító volt.

Ha hihetünk a kiszivárgott információknak, akkor egy félig-meddig titkos szerdai összejövetelen gazdasági vezetők először hallhattak Orbán Viktortól erős kiállást a reformok mellett. Az ehhez szükséges források előteremtésével kapcsolatos elképzelésre (összedobott reformalap) nem térünk ki, hiszen olyan politikai forgatókönyvek megvalósulása mellett lehet realitása, amelyek jelenleg nagyon valószínűtlenek.

Akár örülhetünk is annak, hogy a jobboldal a valóság talaján álló programmal áll elő, hiszen a kormányzati elképzeléseket nem ártana több helyen finomítani. Már csak azért sem, mert előnyös lenne, ha a közbeszédben a valódi alternatívákról folyna a vita, ez a társadalmi elvárásokat is közelebb igazítaná a lehetőségekhez.