Sarc vagy reform?
Általános az elégedetlenség a gyógyszerpiacon a kormány által tegnapelőtt elfogadott törvényjavaslat miatt. Nemcsak az okoz problémát, hogy az úgynevezett gyógyszeradó és az orvoslátogatók regisztrációs díja több milliárd forinttal megrövidítheti a vállalatokat a következő években, hanem az is, hogy a cégekkel csak néhány számot közöltek, s jelenleg semmilyen konkrétumot nem tudni a csomagról.
A vállalatok éppen ezért csak nagyon durva becsléseket tudnak végezni arra vonatkozóan, mennyibe is kerül majd nekik, hogy a jövőben a gyártók befizetéseivel szeretnék feltölteni a gyógyszerkassza hiányát. A legnagyobb felháborodást pedig az okozza, hogy a kormányzat egyáltalán nem biztosított tárgyalási feltételeket a cégek számára.
Az természetesen megkérdőjelezhetetlen, hogy a költségvetés stabilizációjához az állami gyógyszerkiadások rohamos növekedését valahogy meg kell állítani. Ahhoz sem férhet kétség, hogy a gyógyszerár-támogatás legnagyobb haszonélvezői – a fogyasztók mellett – a gyártók voltak az elmúlt években s lesznek a jövőben is. Az igazán nagy kérdés az, hogy a kormányzat a legjobb módszert választotta-e a gyógyszerkassza feltöltéséhez.
Egyelőre úgy fest, hogy vannak kételkedők. A gyógyszeripari cégek többsége irreálisnak tartja a kormány által előterjesztett modellt, s nem tudja hova tenni a kezdeményezést. Legtöbben úgy vélik, hogy a csomag nem egy átgondolt egészségügyi reform része, hanem sokkal inkább a vállalatok megsarcolását célozza.
Ráadásul az intézkedések igazán negatív hatása csak évek múlva jelentkezik. Ha ugyanis a cégek a következő néhány évben a kutatás-fejlesztési területtől vonnak el forrásokat az új terhek miatt – legalábbis az érintettek ezt helyezték kilátásba –, az könnyen az ágazat versenyképességének jelentős romlásához vezethet. Hogy valóban így lesz-e, majd meglátjuk.
