Tetszettek volna...

Majd tíz éve úgy tudjuk, olyan hárompilléres nyugdíjrendszerünk lett, amely akár a kétezres évek közepéig önfenntartó lehet. A Világbank Magyarországgal példálódzott, sok pénzügyminiszter irigykedve nézett magyar társára: bárcsak hozzá hasonlóan ő is keresztül tudna vinni egy ilyen reformot saját hazájában. E pillanatképek azonban most úgy hathatnak, mint amikor egy öregasszony házassági képeit nézegeti. Szép volt, elmúlt...

Draskovics Tibor reformfelelős tegnap „jó hírt” közölt: lesz nyugdíjreform. Ne méricskéljünk, egy eredendően rossz nyugdíjreformot kell-e újból megreformálni, az elkezdett változásokat folytatni, vagy pedig az 1997-ben jónak konstruált, de később elrontott-felvizezett nyugdíjrendszeren kell ismét változtatni. A rendszer – legalábbis annak felosztó-kirovó része – mostani formájában tarthatatlan, ezt mindenki elismeri. Antall miniszterelnököt kissé elferdítve: „Tetszettek volna több gyereket nemzeni.” Hozzátenném: a járulékokat becsületesen befizetni, nem rokkantságba menekülni, nem osztogatni 13. havi nyugdíjat és ígérni 14. havit. A finanszírozáshoz képest kismiska a nyugdíjszámítás áttekinthetetlen volta – valorizáció, nettósítás, degresszió, tudom is én mi más, ami újabb igazságtalanságok forrása.

Ez a kényszerek diktálta reform olyan lesz, hogy jól senki sem járhat. Lehet a részletkérdéseken vitatkozni – egyéni nyugdíjszámla, a 13. havi beépítése, svájci vagy inflációkövető indexálás, korhatár stb. –, a lényeg, hogy tovább kell dolgozni és annyi pénzből kell kijönni, amennyi a rendszert finanszírozhatóvá teszi. Ezek a kőkemény realitások. Annak, aki eddig arról ábrándozott, hogy nyugdíjaskorában curacaót szürcsöl a pálmafás tengerparton, persze ezentúl sem kell lemondania álmairól. De azt nem a nyugdíjából, hanem korábban megtakarított pénzéből kell fizetnie. Akárcsak most, feltéve, hogy van neki...