Adódzsungel

Évek múlva lesz lehetőség először az adóterhelés mértékének, illetve belső szerkezetének módosítására – mondta a pénzügyminiszter egy tegnapi konferencián. Veres János kijelentése még akkor is elszomorító, ha a kormány mozgástere – az elmúlt évek káros gazdaságpolitikájának következtében – valóban szűk. Hiszen mostanra már tényleg csak a bevételek nagyobb növelése hozhat gyors és politikailag talán jobban vállalható megoldást, szemben a kiadások fokozottabb megkurtításával. Az már jóval kevésbé érthető, hogy az adott terhelési szinten belül miért nem lehet minél gyorsabban elmozdulni a jövedelmek helyett a fogyasztás és a vagyon fokozottabb megadóztatása felé, hiszen erre a konvergenciaprogram is lehetőséget ad.

Az pedig végképp érthetetlen, hogy a pénzügyi vezetés miért nem kezdi el végre az adórendszer régóta beígért egyszerűsítését. Hiszen ennek sem politikai, sem bevételi kockázatai nincsenek, ráadásul a Világbank múlt héten közölt elemzése szerint is jótékony hatással lenne az emberek közérzetére, az adómorálra és a versenyképességre. Márpedig Magyarországon jövőre is bonyolultabb lesz a közterhek lerovása – álljon itt elrettentő például csupán a telefonadó kafkai novellákba illő, abszurd szabályozása.

Vajon miért érdeke bárkinek fenntartani ezt az áldatlan állapotot? Az egyik magyarázat szerint a törvényalkotók csak igyekeznek differenciált szempontokat – kiskapuk bezárása, társadalompolitikai célok stb. – figyelembe venni munkájuk során. Mások a különböző lobbicsoportok keze nyomát látják a kivételekben, kedvezményekben, de az előkészítésben részt vevő adótanácsadók, APEH-tisztviselők is profitálhatnak később torzszülötteik elmagyarázásából. Egy biztos: a magánszemélyek és vállalkozások az értelmes tevékenység helyett egyre több időt kénytelenek fordítani a bosszantó és felesleges adminisztrációra.