Átment a hajó

Szombat este elhalványultak, majd kifényesedtek a lámpák egy pillanatra Magyarországon. Többségünk ennyit érzékelt abból, hogy a Németországból kapott áramlökés miatt kikapcsolt három budapesti erőmű, miközben a földrész nyugati fertályán több millióan maradtak villamos energia nélkül.

Ezt most megúsztuk. De csak hajszállal, és a szerencse is besegített, hiszen mi a zavarból nem az áramhiányt, hanem a lökést kaptuk. Ám a lényeg ugyanaz: nem ott és nem annyi áram volt a rendszerben, ahol és amennyi kellett volna.

Először Németországban nem. Állítólag kikapcsoltak egy folyó fölötti vezetéket, hogy alatta átmehessen egy nagy hajó. A kikapcsolástól azonban olyan sötétség támadt, hogy amikor ismét világos lett, már máshogy láttunk mindent. Például azt, hogy egy ilyen vezeték kiiktatásától nem omolhat össze a villamosenergia-rendszer. Valami más is történhetett.

Azután azt is, hogy ez a kecske is meg a káposzta is dolog nemigen megy az áramellátásban. Ha liberalizált európai árampiacot akarunk, összekapcsolt rendszerekkel és olcsó villamos energiával, le kell nyelni pár dolgot. Azt, hogy összekapcsolódva nemcsak segíteni tudunk egymáson, de kölcsönösen nő a függőségünk is. Azt, hogy a magánkézben lévő energiacégeknek a stabil áremellátás nem politikai, hanem gazdasági kérdés. Nem hoznak létre csupán „hátha szükség lesz rá” alapon óriási pénzekből többletkapacitásokat. Nem méretezik a létesítményeiket szélsőséges igénybevételre. Nem építenének erőművet, ha nem lehetnek biztosak az ott termelt áram eladásában. Miért is tennék?

Máshogy láthatjuk a megoldást is. Sürgetőbb a gazdasági és a biztonsági szempontok összehangolása. Meg is fújták a riadót uniószerte, mint az év eleji gázimportzavar idején. Uniós szintű energiafelügyeletet sürgetnek. Még nem tudjuk, mi lesz belőle. De legalább a hajó már átment.