Az út elején

Megszületett az első reformtörvény, a gyógyszer-gazdaságossági jogszabály. Ezzel a mondattal igyekezett a – kormányon és koalíciós frakciókon belül keményen bírált – kormányzati kommunikáció utat nyitni a pozitív tartalmú hírek felé. A reformügyekről eddig sok jó hírt nem hallottunk. „Túl sok frontot nyitott a kormányzat”, „a vizitdíj még nem reform”, „a gyógyszerészek ellenzik a patikaliberalizációt” – ilyen és hasonló összefüggésekben esett szó az újítási szándékokról. De több híradás jelent meg arról is, hogy az MSZP-frakció mi mindent nehezményezett a témák tárgyalásakor tartalmi, tárgyalási stílusbeli okokra hivatkozva.

Tény: a szocialisták egy része nehezen tűri, hogy alulmarad a választókerületéért (például annak kórházáért) való lobbizásban, de nem esik jól nekik az sem, hogy nincs idő megvitatni az egyes előterjesztéseket, s ezek mellett muníciójuk sincs „helyben” megvédeni a koalíció által felvállalt politikát. Az egyes képviselők panaszáradata mellett – amelynek hangsúlyos része az is, hogy egyszer csak elfogy a türelem Gyurcsány Ferenc és emberei iránt – rögzíteni kell: ilyen rapid módon reformokat még nem tárgyalt a magyar Országgyűlés, s a kormányzat eredeti szándékai eddig nemigen változtak a parlamenti tárgyalás alatt. Így van ez akkor is, ha egy-egy kérdésben újabb kompromisszumot kellett keresni vagy éppen vissza kellett vagy kell majd vonulnia ezután a kabinetnek. Míg a szocialisták egy része zavarodottan igyekszik keresni a helyét, addig az ellenzéknek az elmúlt napokban végtelenül egyszerű volt a parlamenti „reformstratégiája”: mindenre nemet kellett mondani.

Nem a reformhangulat, hanem a reformkényszer szinte már tehetetlenségi ereje mozgatja a szálakat. Így lett az eddigi kommunikációs kormányzásból valódinak tűnő kormányzás. Az eredményéről viszont csak később lehet ítéletet mondani.