Döntés utáni magyarázatok

Adtak maguknak feladatot bőven a monetáris tanács tagjai a múlt héten, hiszen egy sokak számára meglepő döntés után napokig magyarázkodásra kényszerültek. Noha a jegybank kamatmeghatározó testületének „galamb” tagjai (akiktől nem áll távol az enyhébb monetáris politika) közül többen a mellett érveltek, hogy az MNB, illetve a szóban forgó grémium nem szakított a középtávú inflációs célkövetéssel, ám a jelek mégis erre utalnak. Bár a fogyasztói ár emelkedésének üteme a teljes előrejelzési horizonton meghaladja a célzott 3 százalékot, és kívül esik még a plusz-mínusz 1 százalékos sávon is, a monetáris tanács változatlanul 8 százalékon hagyta az alapkamatszintet.

A tagok úgy látták, a 2007-ben egyszeri hatásoknak köszönhetően megemelkedő infláció csak a korábban vártnál lassabban, 2009-re árazódhat ki a piacról. A döntéssel egy időben nyilvánosságra hozott inflációs jelentésben szereplő előrejelzés komolyan megosztotta a monetáris tanács tagjait. A szinten tartásra voksolók szerint a megszorítások nyomán jelentkező kereslet-visszaesés inflációcsökkentő hatása a prognózisban szereplő mérték felett lehet, míg a 25 bázispontos szigorítás mellett érvelők leginkább attól tartanak, hogy a magas infláció beépülhet a várakozásokba. Megosztotta a tagokat a versenyszférában várható béremelkedési ütem is. A szinten tartást támogatta egyébként a visszatérni látszó nemzetközi befektetői optimizmus is, amely – ha tartós marad – az erősödő forintárfolyamon keresztül csökkentheti a középtávú inflációs kockázatokat is. Az a kérdés nyitva maradt, hogy befejeződött-e a kamatemelési ciklus.

A 2005-ös kiemelkedő bővülés után az idén – tíz év óta először – csökkenéssel zárhatja az esztendőt a hazai építőipar. Szeptemberben az építőipari termelés munkanaphatással kiigazítva 3,7 százalékkal maradt el az egy évvel korábban mérttől. BR