Kényszer szülte jó megoldás

Kényszer szülte jó megoldás – ez illik a legjobban a kormány által tegnap elfogadott adómódosításra, amelynek értelmében a kutatás-fejlesztésre, innovációra fordított összeget a vállalkozások levonhatják szolidaritási adóalapjukból. A mérleg egyik serpenyőjében – negatívnak mondható elemként – a költségvetési bevétel 5 milliárd forintra becsült elmaradása van, ám a másik serpenyőbe – pozitív elemek – sokkal több tétel kerül.

Ez a döntés ugyanis vélhetően hozzájárul majd a gazdaság jövője, fejlődése, presztízse számára kiemelkedően fontos k+f, innovációs tevékenység térnyeréséhez. Mindez egyik eleme lehet a gazdaság folyamatos megújulásának is. A foglalkoztatás szempontjából is megtérülő bevételelmaradásról van szó: pont azoknak a magasan kvalifikált, több nyelvet beszélő, magyar kutatók számára nyílhatnak új munkahelyek, akik közül – hazai lehetőségek híján – sokan ma még külföldön keresik boldogulásukat. S persze az sem elhanyagolható szempont, hogy a lépés ösztönzően hathat a külföldi befektetőkre, növelheti az exportot, egyszóval sok tekintetben emeli a büdzsé bevételeit is.

Az intézkedés közvetlen kiváltó oka az Audi volt, amely kilátásba helyezte, hogy mégsem Magyarországon hajtja végre 160 milliárd forint értékű újabb beruházását, közte k+f potenciáljának a bővítését, ha a szolidaritási adó fizetésére nem kap valamilyen kompenzációt. Ám ezúttal sikerült jól megoldani a feladatot. Az Audi is marad, a gazdaság – az adóbevétel-kiesés ellenére – is jól jár. Ráadásul az ügynek van egy komoly – kifejezetten kedvező – pszichikai hozadéka is. Nem mutyiban, a hazai közvélemény és a többi befektető előtt eltitkolt ösztönzővel operált ugyanis a kormányzat, hanem egy normatív, transzparens szabályt alkotott – ahogy egy átláthatóságra törekvő, szolgáltató államnak kell. Ezért kényszer szülte ugyan, de jó, nagyon jó megoldás.