Munka(helyi) dilemmák

Mit tanuljon a gyerek, hogy legyen majd munkája? Hol keressek állást, ahol már pályakezdőként karriert építhetek? Mikor emelik végre a fizetésem? Kapok-e segélyt, ha állás nélkül maradok? Vajon mennyi lesz a nyugdíjam? Nincs ember, akit hidegen hagynának a munka világát érintő változások, hisz mindenki potenciális, jelenlegi vagy volt résztvevője annak.

A kormányok legtöbb intézkedése, szinte mindegyik jogszabályváltozás átszövi ezeket a kérdéseket, legyen szó adó- és járulékmódosításról, nyugdíjkorrekcióról vagy a szociális ellátórendszerek átalakításáról. Minden mindennel összefügg: ami hat a gazdaságra, az hat a munkahelyekre, érinti a dolgozókat, az életkörülményeket…

Míg Németországban felvetődött az az ötlet, hogy a munkanélküli-segélyekkel pozitívan diszkriminálják az időseket, addig idehaza az összes járadékátalakítási terv munkavállalásra ösztönöz. Optimista megközelítésben a nemzeti különbségek oka lehet a ciklikusság elve, racionálisan vizsgálva ez sokkal inkább útkeresés. Mi a jobb? A felsőoktatás túlképzésével a diplomások álláskeresését nehezíteni, vagy feledve az életen át tartó tanulás elvét, korlátozni a tanulási kedvet? A munkaképes egészségkárosodottakat rokkantnyugdíjazni, vagy egy másik ellátórendszerből fizetni nekik új, rehabilitációs járadékot? Használni a korengedményes nyugdíj intézményét, vagy az idősebb elbocsátottakat munkanélküliként regisztrálni? A kérdések itthon (is) időszerűek.

Novemberben fél tucat, a munka világát érintő jogszabálytervezet kerül a kormány elé, és sok vár változásra. Olyan jogszabályok kellenek, amelyek az ország pillanatnyi helyzetéhez alkalmazkodva, mégis hosszú távon támogatják a foglalkoztatást. Előkészítésükkor nem szabad csak ad hoc érdekeket mérlegelni, mert ezek a döntések nemcsak az egyes munkavállalók jövőképét, az ország pillanatnyi hangulatát, hanem az új generációk munkaszocializációját is befolyásolják.