Szükség van-e a kórházak radikális átalakítására?
Dr. Kaló Zoltán, a Szegedi Tudományegyetem Egészség-gazdaságtani Intézet mb. vezetője
Egyenlőtlenség
„A kórházak radikális átalakítása négy fő ok miatt indokolt. A magyar aktív fekvőbeteg-ágyak száma nemzetközi viszonylatban nagy, így a kórházközpontú rendszerünk pazarló. Az intézmények területi allokációja történelmi hagyományokon alapul, amelyben sérül az esélyegyenlőség elve. A ellátórendszer szerkezete nem követi az ellátási protokollok változását (egynapos sebészet, ambuláns ellátás, rehabilitáció), ezért elavult. A finanszírozás mértéke nem elegendő a jelen kapacitáshoz, sok kórházi részleg alulfinanszírozott, így relatív hiányok alakultak ki az ellátás minőségének a romlása mellett. Az aktív fekvőbeteg-ellátó egységek kellően átgondolt csökkentése, járóbeteg-szakellátássá és krónikus fekvő betegeket ellátó egységgé alakítása a problémák mindegyikére kedvezően hat.”
Vasváry Artúrné, a Magyar Rákellenes Liga elnöke
Bizonytalanság
„Ha tudnám, hogyan kívánja átalakítani a kormány az egészségügyet, jól tudnék válaszolni. Ám nagyon kevesen tudhatják csak, mi lesz a kórházakkal. Ez bizonytalanná teszi, félelemmel tölti el a betegeket, köztük a súlyos daganatos kórokban szenvedőket. Pedig már ma is van mitől tartaniuk, hiszen kialakultak a gyógyszeres és a sugárterápiás kezelések várólistái, erről többen panaszkodtak a ligánál. Ami még hihetetlenebb: az egyik ismert budai emlőszűrő állomáson csak tízezer forint ellenében végzik el a vizsgálatot. Kár, hogy az előző Gyurcsány-kormány idejében elfogadott nemzeti rákprogramból nem lesz semmi, azt az egészségügyi miniszter érthetetlen módon az orvostudományi társaságok egyesületére bízta. Igy a betegek nem tudnak lelkesedni az egészségügyi reformért.”
Kricsfalvi Péter, a Dimenzió Egészségpénztár igazgatója
Finanszírozhatatlan
„Csak radikálisan lehet megcsinálni az egészségügyi reformot. Ezt igazolja, hogy sorra-rendre elbuktak az előző évtizedek egészségügyi minisztereinek az ágazat átalakítására készített tervei. Az orvost a gyógyításra képezték, a páciensnek pedig nemigen jut eszébe az egészségmegőrzés, majd meggyógyítják. Ez konzerválja a rendszert, ami már nem finanszírozható. Ezen a helyzeten sürgősen változtatni kell. Sok az aktív kórházi ágy, s közben nem tudják rehabilitációra, ápolásra utalni az arra szoruló betegeket. Sok a szülészeti, a gyermekgyógyászati osztály, hiszen kevés a gyermek. Sok a sebészet is, hiszen a modern technológiákkal egynapos ellátásban kezelhetnék a betegeket, csak bővíteni kellene ezt a gyógyítási formát. A reform során megtakarított pénzből emelhető az ellátás színvonala.
Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkára
Megegyezéssel
„Szükséges az egészségügyi rendszer átalakítása, ha az a betegellátás minőségét és biztonságát javítja. Ha a kórházaktól távol lakók számára is garantálja az ellátást. Ezért meg kell erősíteni a mentőszolgálatot, hogy a hátrányos településen élők gyógyulási esélye javuljon. Fel kell számolni a területi egyenlőtlenségeket, koncentrálni kell a szakmai erőket is, meg kell becsülni a gyógyítást, az ápolást és a gondozást végzők munkáját. A politikusoknak, az ágazat irányítóinak, a gyógyítóintézmények tulajdonosainak, köztük az önkormányzatoknak, az államnak és az egyházaknak, valamint a gazdasági élet szereplőinek meg kell egyezni az egészségügy átalakításának lépéseiről. Csak a konszenzussal kialakított tervek hozhatnak eredményt. Mindenki tudja, tovább nem halasztható az egészségügyi reform.”
Varga Ferenc, a Magyar Kórházszövetség leendő elnöke
Racionálisan
„Nem radikális, hanem racionális átalakítást szeretnék. Ki kell építeni a lakosság szükségleteihez igazodó aktív, krónikus, ápolási és rehabilitációs kórházi osztályokat. Látni kell, hogy nincs szükség ennyi szülészetre, a mostani ágyszám húsz éve alakult ki, akkor kétszer annyi szülés volt, mint ma. Ez a gyermekosztályokra is vonatkozik. Ugyanakkor bővítésre szorul például a stroke-os (gutaütés) betegek biztonságos fogadására alkalmas hely, hiányosak az onkológiai centrumok. Ám tudni kell, hogy egyszerre nem lehet mindent megcsinálni. Nagy baj, hogy nem látjuk a célt, nem tudjuk az átalakítás konkrét lépéseit, nem tudjuk, mikorra és milyen eszközökkel kívánják átalakítani az egészségügyi intézményrendszert. Nincs prioritásmeghatározás, így tartani lehet a káosztól.”
-->
