Vaskos szlovák meglepetés

Tavasszal még úgy tűnt, vége a szlovák sikersztorinak: ezeken a hasábokon is a külföldi befektetők elbizonytalanodásáról írtunk, meg arról, hogy az állam bábáskodása ott még mindig létfontosságú a nagy üzletek létrejöttéhez. Márpedig az előző szlovák vezetés sorra vizsgálta felül a korábban beígért kedvezményeket, elemzők pedig azzal riogattak, hogy ezek, illetve a hamarosan elolvadó bérelőny nélkül az ország a meglévő befektetőket is elveszítheti. Ezzel pedig kifullad a gyors gazdasági növekedés motorja, amelyet az exportra termelő, alacsony képzettségű munkaerőt alkalmazó összeszerelő üzemek biztosítanak.

Az ember azt várta volna, hogy a jobboldali kormány által bevezetett üzletbarát reformok éles kritikájával, szociális ígéretekkel választást nyert baloldal hatalomra kerülése csak tovább ront a helyzeten. Emlékezetes: sokáig még az is bizonytalan volt, hogy az új kormány megtartja-e az előző vezetés legnagyobb vívmányának tekintett 19 százalékos átalányadót. (Végül csak az áfát csökkentik bizonyos termékek esetében, illetve bevezetik az ún. „milliomosadót”). A szélsőjobbal kötött koalíció ráadásul a politikai stabilitás fennmaradását is kétségessé tette.

Erre tessék: az előzetes adatok szerint a szlovák gazdaság a harmadik negyedévben rekordütemben, 9,8 százalékkal bővült. Ilyen gyors növekedést eddig csak a túlfűtöttnek tekintett balti államok értek el a térségben. A meglepetés erejét jelzi, hogy az elemzők éppenséggel lassulást, 6,5 százalékos bővülést vártak. Az elemzői melléfogásokat ugyan már megszokhattuk, de nem emlékszem, hogy ekkora tévedésre lett volna valaha példa.

Nem csoda, hogy a magyarázatokra (és a részletes adatokra) egyelőre várni kell. Amin addig is elmerenghetünk: a magyar gazdaság ugyanebben az időszakban 3,7 százalékkal bővült. A „két szűk esztendő” pedig még előttünk van...