Vidékfejlesztési tanulópénzek
Lehet, hogy nem látványosak, de kétségkívül hasznosak azok az események, amelyek a Nemzeti vidékfejlesztési terv (NVT) végrehajtásánál folynak a kulisszák mögött. Az NVT utoljára tavaly év elején állt az érdeklődés középpontjában, amikor a gazdák amiatt is országos agrárdemonstrációkat tartottak, hogy az FVM jelentős pénzeket akart elvonni a program legsikeresebb intézkedésének számító agrár-környezetgazdálkodási (akg) támogatásoktól. Akkor a tárca jórészt visszakozott, de azóta is időről időre átcsoportosítási akciókat hajt végre – immár jóval kisebb felhajtással és visszhanggal.
A pénzkeretek átrendezésére azért van szükség, mert az eredeti célokra nem lehetne kifizetni a 2004–06 között hatályos terv 190 milliárd forintnyi támogatását. Minden pénzügyi manőver beismerése annak, hogy csak részben voltak jók a meghirdetett elképzelések és feltételek. Az átcsoportosításokkal a minisztérium éppen az igazi botrányt igyekszik megelőzni, amely akkor törne ki, ha kiderülne, hogy a 80 százalékban brüsszeli finanszírozású tervben elköltetlen pénzek ragadnak benn.
Most úgy látszik, az NVT-büdzsé sorozatos átszervezésével ilyen veszély nem fenyeget. A „felesleges” összegek részben a vidékfejlesztésnél maradnak, és – a kevésbé sikertelen intézkedések rovására – az akg-támogatásokat bővítik. Egy jelentős tételt ugyanakkor a területalapú uniós agrártámogatások hazai kiegészítésére, azaz a vidékfejlesztéstől teljesen idegen célra von el az FVM. E lépés főként a sok sebből vérző magyar költségvetésnek kedvez, amely az átcsoportosítással nemzeti kifizetéseket takarít meg.
A hároméves tapasztalatok azt mutatják, hogy az NVT-források vidékfejlesztési tanulópénzként szolgáltak Magyarország számára. Jó lenne, ha okulnánk is a hibákból, mivel a jövő évtől induló, hétéves uniós költségvetési ciklusban már nem 190, hanem 1300 milliárd forint lesz a tét.
