Duna-party

Nem úszó dinnyehéjat, hanem kishajókat és vízitaxikat látnak maguk előtt a magyar és a külföldi nagyberuházók. Bátornak tartják magukat, mert meggyőződésük, hogy jókor vannak jó helyen, és ott is szeretnének maradni. Nem másutt, mint a Duna partján. Mindenki oda siet manapság. Vonz a víz. Építészt, önkormányzatot, ingatlanfejlesztőt, bankot és pénzt. Ami még többet terel oda, hiszen a látványos pesti és budai beruházások meglódíthatják a lokális piacot.

A Duna Plaza mögötti területen luxustoronyházak nőttek ki, a még szabad üres telekre gyorsan lecsapott egy spanyol cég. Az Óbudai-sziget csücskén izraeli–magyar koprodukcióban álmodják meg a szállodákat. A Kopaszi-gátnál sport- és szabadidőközpont lesz, hotel és iroda is épül a mögötte lévő telken. A Ráckevei-Duna-ágon a Duna City terpeszkedik majd, és a közeli Vituki-telken is hasonló megaberuházás várható.

Nem mostanában kezdik felfedezni a folyópartot. A TriGránit már akkor kapcsolt, amikor megbukott az expóterv. Mára majdnem megtöltötte a Millenniumi Városközpontot. A belváros megújítása akkor kezdődött, és a következő években folytatódik, sőt még nagyobb sebességre kapcsol. Kérdezhetjük, mi az igazi mágnes – azon túlmenően, hogy a presztízsberuházások föltűzhetők a cégek kalapjára. Könnyű a válasz: az extraprofit. Egy folyóparti irodaházban például 20-25 százalékkal magasabb bérleti díjat lehet kérni, mint a kicsit távolabbi, ugyanolyan felszereltségűben. A lakásoknál szintén eladható maga a hely. Megint beigazolódik, hogy a hollét határozza meg a tudatot. A folyó partján ugyanis a helyet, a panorámát, az exkluzivitást lehet jól értékesíteni.

Tulajdonképpen örülhetünk, hogy a rozsdaövezetek lassacskán eltűnnek. Még akkor is, ha a gazdasági és céges lobbik harcában néhány cég elvérzik. Ne feledjük: kőkemény üzletről van szó. Most és mindig is az erősebb kutyák fölényével.