Orient expressz
A régi jó Orient expresszhez hasonlít majd ezentúl az EU bővítésének folyamata, nem pedig egy szupersebességű vasúthoz – fejtegette Olli Rehn bővítési biztos egy hónappal ezelőtt, az Európai Bizottság bővítési stratégiájának bemutatásakor. A találó hasonlat arra utalt, hogy nem az újabb országok minél gyorsabb felvétele lesz a cél, hanem a minőség, a megbízhatóság és az utasok (értsd: a régi tagállamok) kényelme. Az uniónak ugyanis fenn kell tudni tartani, sőt mélyítenie kell saját integrációját, miközben végrehajtja a további bővítéseket.
Ez a bővítési stratégia képezi majd a csütörtök–pénteki állam- és kormányfői csúcs fő témáját. A tagállamok első számú vezetői bő két héttel a román–bolgár duó január 1-jei (sokakat nyugtalanító) csatlakozása előtt arra próbálnak majd eszközöket találni, hogy helyreállítsák az egymás közötti konszenzust – és nem utolsósorban a közvélemény konszenzusát a bővítés hogyan továbbjáról.
Megeszem a kalapom, ha sikerül nekik. Törökország felvételéről rendkívül erősen megoszlanak a vélemények, sokan élesen elvetik, mások elkerülhetetlenségét és stratégiai fontosságát hangsúlyozzák. A potenciális tagjelöltnek számító balkáni országok esetében szintén nagyon nehéz meggyőzni a megfontolt felvétel előnyeiről a nyugati átlagpolgárt, miközben a térség legnagyobb (bár egyre kisebb) államában, Szerbiában még mindig vidáman bújócskáznak a háborús bűnösök a hágai bírósággal. UGy
