Vezéráldozat

Szárnyalt a Magyar Telekom részvénye tegnap a társaság igazgatósági ülése után. A befektetők optimizmusát persze hiba lenne Straub Elek lemondásával magyarázni, még ha technikailag nyilván ennek is szerepe volt a papírok drágulásában. A vezérigazgató távozásával ugyanis elhárult az akadály a 2005-ös mérleg régóta húzódó auditálása és a megemelt osztalék kifizetése elől.

A hála nem üzleti kategória. Még akkor sem, ha Straubbal a magyar üzleti vezetők egyik emblematikus figurája távozik a piacvezető távközlési vállalat éléről, akinek óriási és elévülhetetlen szerepe volt abban, hogy a volt állami monopóliumból modern, innovatív és eredményes tőzsdecég válhatott. A vitatott montenegrói szerződéseknek nyilván döntő szerepük volt a vezérigazgató idő előtti távozásában, még ha a tegnapi bejelentés indokaként ez nem is hangzott el.

Straub ugyanazokkal a kihívásokkal küzdött, mint a német anyavállalat, ahol ugyancsak épp javában tart a vezetőség fiatalítása. Az alternatív kommunikációs eszközök – mobil, VoIP – térhódítása és különböző csatornák – telefon, televízió, internet – összeolvadása mind óriási kihívást jelentett a hagyományos fejőstehén, a vezetékes üzletág számára. Ráadásul a piaci liberalizáció új, egyre erősebb és gyorsabb versenytársakat hozott, erre már nem elegendő a piacvezető pozícióból indokoltnak nevezhető üzleti stratégia. És bár adózási szempontból érthető volt a mobilüzletág tavalyi beolvasztása – ez a szintén nagy formátumú Sugár András távozásához vezetett –, a lépés nem kedvezett a valós teljesítmények elismerése és ösztönzése szempontjából.

A vezetőváltás új korszak kezdete Bonnban és Budapesten egyaránt. Kérdés, hogy a fiatalabb generáció – a meglévő méretelőnyök kihasználása mellett – képes lesz-e új ötletekkel, nagyobb dinamizmussal és rugalmassággal tovább növelni a csoport hatékonyságát.