Energiadömping

Sorra érkeznek azok a bejelentések, amelyek szerint Magyarország energiahordozó-készletei és áramtermelő lehetőségei is jóval nagyobbak az eddig hittnél. Ha minden eltervezett beruházás megvalósul, nettó energiaexportőrök lehetünk. Talán még a hazai kiskereskedelmi árak is eshetnek, amikor világszerte épp a szénhidrogénkészletek apadása miatt aggódnak. De ebbe azért ne nagyon éljük bele magunkat.

Árampiacunk teljes megnyitása sokak szerint azzal fenyeget, hogy hosszú távú áramvásárlási szerződések nélkül senki nem akar majd erőművet építeni. Hát pedig látjuk, akarnak. A mátrai erőmű hamarosan új blokkal bővül, a Kárpát Energo Kft. gázüzemű erőművet húzna fel, a Szinerg 640 Kft. tározóst, az EMFESZ Kft. pedig nagyobb kapacitást hozna létre, mint az ország áramigényének 40 százalékát adó paksi atomerőműé. Utóbbi kapacitásbővítése eközben folyik, várhatóan meghosszabbítják az élettartamát is, s mind gyakrabban kerül szóba egy új blokk szükségessége. Országszerte számolatlanul telepítik a szél- és a gázmotoros kiserőműveket is.

Gázügyben is jól állunk. Nemsokára itt létesül térségünk legnagyobb gáztárolója, megnő a tranzitunk, s mint a TXM Kft. jóvoltából kiderült, alattunk van Európa legnagyobb, nem hagyományos lehetséges gázkészlete is.

Olajkészletünket külföldön növeli a Mol Nyrt., importigényünk pedig csökken, ha felépül az a sok beígért bioetanol-üzem. A bioüzemanyagok ígéretes voltát jelzi az is, hogy termelésüket Bush amerikai elnök is országa fő energiaipari feladatának nevezte minapi beszédében.

Igaz, a fentiek egy része csak terv, sőt – a riválisok szerint – nem is életképes. A tájékozódásnak határt szab az információk csepegtetése, illetve üzleti titok volta. A bizonytalanság azonban nem ad okot feltétlenül a kétkedésre. Valami már formálódik, még ha nem is leszünk a gáz és áram országa