Esély

Nem ingyenpénzt osztunk – adta értésre a fejlesztéspolitikai kormánybiztos a minap az új pályázati kiírásokat ismertetve. Igaza van. Nem is kell ingyenpénzeket osztogatni. A 2007–2013-as új uniós költségvetési időszakban rendelkezésre álló 22,4 milliárd eurós keret „soha vissza nem térő” alkalom Magyarország számára a felzárkózásra és felemelkedésre. Ezt a forrást nemzeti érdek hatékonyan és bölcsen felhasználni.

Esélyt jelent, amivel esélyt kell teremteni az önkormányzatok és a civilszervezetek számára éppen úgy, mint a mikro-, kis- és középvállalkozásoknak, a régióknak és a hátrányos helyzetű kistérségeknek. Az Új Magyarország fejlesztési terv fő céljaként jelölte meg a kormány a gazdaság növekedését és a foglalkoztatás javítását.

Dicséretes, hogy az Európai Unió 2004-ben csatlakozott tíz új tagja közül Magyarország elsőként ír ki pályázatot, és ezzel elsőként elindítja az új, hétéves keret lekötését is. A pályázók bizonyára örülnek a hírnek, de vajon örülnek-e majd, amikor szembesülnek a kiírások bevallottan szigorú feltételeivel?

A pályázóbarát intézkedések korábban nagy elánnal beharangozott célja bizonyára új megvilágításba kerül az idei első kiírások láttán. Hirtelen több kérdés is felmerül: Miért a kiírásokban megjelenő módon szigorít Brüsszel, ha az európai növekedésben és a foglalkoztatásban fontos szerepet szán a vállalkozásoknak az EU? Biztos, hogy kapva kapnak majd az új kiírásokon a hazai kkv-k, mert például az árbevételük olyan tempóban nőtt az elmúlt két esztendőben, ahogy azt a pályázati felhívások készítői elképzelték?

Szurkolni kell, hogy az ígéretek és a várakozások teljesüljenek. A startpisztoly eldördülésénél nem ildomos a borúlátás, aki pályázni akar, bele kell vágnia. Az eltökéltség, a bizakodás növeli az esélyt, és ebből idővel támogatás, teljesítmény, felzárkózás lesz.