Kicsikre szabott nagy álmok

Piacképes, kitűnő termékek és szolgáltatások, megfelelő minőségű szakembergárda, technikai-technológiai megújulás, képzések, innovációs készség, piacszerző képesség, infrastruktúra-fejlesztés, kockázatvállalás és főleg pénz, pénz, pénz – legalább ennyi minden kell a hazai kis- és középvállalkozások fejlődéséhez.

Ez utóbbi kulcsfontosságú, mert pénz nélkül nehéz megvalósítani az összes többit, pénzt viszont képtelenség szerezni, ha nincs meg a versenyképességet garantáló többi feltétel. A kkv-k gyakran megtapasztalhatják az aforizma valóságtartalmát: a bank olyan hely, ahol akkor adnak kölcsön egy esernyőt, amikor süt a nap, s akkor veszik vissza, amikor zuhog.

Bár az elmúlt pár évben nőtt a hitelképes vállalkozások száma és a hitelfelvevő képességük is, még messze vagyunk attól, hogy elégedettek legyünk a kkv-kban rejlő potenciál kihasználtságával. A választások óta szinte mindennap hallani valamelyik kormánytag szájából: a kis- és középvállalkozások fejlesztése rendkívüli fontosságú lesz a következő időszakban. Ehhez képest azonban lehetne még precízebb, kreatívabb és főleg életközelibb a kkv-k érdekében kidolgozott stratégia.

Az érdekképviseletek és a kkv-k maguk is szóltak már azért, hogy a finanszírozás megoldása mellett a köz- és az adminisztrációs terhek csökkentése, a körbetartozások felszámolása is fontos. Ezekről keveset szól a szakanyag. Arról pedig hallgat, milyen intézményrendszer segíti majd a kkv-k fejlődését. Az sem világos, hogyan jutnak el hatékonyan az uniós források azokhoz a vállalkozásokhoz, amelyek valóban rászorulnak a fejlesztési pénzekre.

Lassan két éve már annak, hogy elkészült a koncepció első verziója. És sokkal jobb lett, mint a régi. Ám lehet, hogy újabb két év kell ahhoz, hogy a kicsik fejével gondolkodva nagyot merjen álmodni a kkv-k fejlesztéséről a kormány?