A magyar vasfüggöny

Az elmúlt egész heti belpolitikai termést felülírta a Fidesz pénteki Kossuth téri kordonbontása. Pedig volt itt minden, mint a búcsúban: miniszterelnöki reform-szappanopera a tévében, a kormány és az MDF összekacsintása, új jobboldali párt megalapításának a híre, élesedő SZDSZ-elnöki harc. Egyszóval nem lehetett volna okunk panaszra. De a Fidesz szinte minden racionalitást és politikai logikát nélkülöző „forradalmi” tette lemosta az eseményeket. Csak a találgatások folynak: milyen ötlettől vezérelve kerültek a fehér házi frakcióülésről az ellenzéki párt képviselői a Kossuth térre? Orbán elirigyelte Gyurcsánytól a reformlendületet, vagy a bomló jobboldali egységet igyekezett ezzel a szimbolikus tettel újból összekovácsolni, esetleg az utcáról akarja a Fidesz a kormányt megbuktatni? Ilyen és hasonló találgatások láttak napvilágot. Meg az is, hogy bármi volt is az ok, a Fidesz öngólt rúgott, és újból elérte: Gyurcsány mellett összezártak a baloldali sorok. Igaz, mindenkire ráfér egy kis demokráciatanulás (mit is jelent a polgári engedetlenség, vagy mire terjed ki a képviselői mentelmi jog), ám az öregedő urakat percekre elöntő ifjonti hév őszintén szólva már nem áll jól a Fidesznek. De nem is ezzel van a baj, hanem azzal, hogy hoszszú távú stratégia nélkül, taktikai húzásokkal halad előre az ellenzék és a kormányoldal. Csatákat akarnak megnyerni, aztán jól mellélőnek, és csak olyan dolgok születnek belőle, mint például a magyar vasfüggöny. TE