Szembenézés – másként
A miniszterelnök le akar zárni egy korszakot. A kiigazítás hónapjait. Vissza akar térni a 2006-os választási kampányhoz. Tiszta lappal akar újból nekivágni, mintha nem lett volna őszödi beszéd. Azt igyekszik valahogy elérni, hogy ne a megszorításokról, hazugságról, a társadalmat megosztó ügyekről vagy éppen a napi konfrontációkról legyen szó, hanem most már az érdemi ügyek jöjjenek, a reformok, a fejlesztések, a zászlóshajók, az építkezés. A taktikázás helyett a stratégia. Gyurcsány Ferenc újra akarja formálni megtört imázsát: a reformer miniszterelnökét. De egyelőre csak oda kanyarodott vissza, ahonnan tavaly tavasszal elindult.
Most újra elrugaszkodott, csak egy kicsit másként. Kettébontotta a szerepét. Nem a parlamenti beszédre tartogatta a vizionálást, az elvont magyarázkodást a magyar viszonyokról, a baloldaliságról, vagy éppen a jobboldal vezető erejéről, annak minden javaslatot elutasító magatartásáról. Ezt megtette a Szembenézés címet viselő dolgozatában. Abban mindenről volt szó, ott például hosszasan ecsetelte, hogy miért is nem lehet együttműködni a Fidesszel. Az írásban néhány hete azt mutatta meg: pártelnökként csakis őt választhatja meg az MSZP, szinte az egyetlen vezető baloldali politikus, aki ideológusként is képes fellépni.
Ezúttal „új szintre lépett”: a parlamentben azt demonstrálta, hogy a balliberális oldalon ő az egyetlen, aki kormányozni is képes. Így annak, aki nagy ívű, szezonnyitó szónoklatot várt a tegnapi miniszterelnöki beszédtől, csalatkoznia kellett. Ebből a szempontból nem hozott újat a felszólalás. Gyurcsány Ferenc elkötelezte magát a reformok mellett, s felvázolta a kormány feladatait. Magyarán: ráfordult az MSZP tisztújító kongresszusára, hogy ott szembenézzen – miniszterelnökként, majd pártelnökként is – a küldöttekkel.
