Társultak, tehát vannak

Lamperth Mónikának nem sok vigasza lehet azt követően, hogy főnöke a Szociális és Munkaügyi Minisztériumba exportálta – valójában egy politikai elfekvőbe utalta be –, talán csak az, hogy néhány napja az utolsó kistérségben is megalakult a többcélú társulás. Ez a tény az emberek többségét persze nem hozza lázba, ám az önkormányzati tárca távozó irányítójának a választott régiók mellett talán ez volt a másik szívügye. Meggyőződése ugyanis – nem volt olyan tárgyalás, konferencia, ahol ezt ne sulykolta volna a hallgatóiba –, hogy a települések csak egymással együttműködve képesek ellátni magas színvonalon közszolgáltatási feladataikat, működtetni egészségügyi, szociális intézményeiket, iskoláikat.

A falvak, városok egy része persze önként s dalolva fogott össze, hiszen belátták, egymásra vannak utalva. Sokan azonban a mai napig kényszernek tartják mindezt. (Nem jogi értelemben – hiszen ellenzéki támogatás hiányában kötelező erővel nem írhatták elő számukra a társulást –, hanem pénzügyi okok miatt: a kormány ugyanis csak azoknak fizet, akik hajlandóak voltak összefogni.) Némely esetben a települések vezetőinek kicsinyes presztízscsatái állnak a viták hátterében – főleg, ha a szomszédok eltérő politikai tábor tagjai –, számos helyen azonban érthető a polgármesterek, képviselők ódzkodása. Egy falut ugyanis nagyon rosszul érint, ha bezárják az iskoláját, orvosi rendelőjét, s még akkor is ragaszkodik ezekhez, ha nincs pénz a működtetésükre, s már alig van, aki oda járhatna.

Lamperth és csapata sok ilyen és ehhez hasonló problémát próbált meg kezelni. Olykor sikerrel. Ám nagy kérdés, hogy Bajnai Gordonnak, a hidegfejű technokrata közgazdásznak – aki az ideje jelentős részében egyébként is a nagyobb volumenű fejlesztésekkel lesz elfoglalva – lesz-e kedve, energiája, ideje az aprófalvak – számára talán piszlicsáré – ügyeivel törődni.