Árnyomás
Rendkívüli és meglepetésszerű eseményeknek lehetünk tanúi a világ élelmiszerpiacán. Az általános árrobbanás sokkolóan hat, és ami még megrázóbb, a tendencia tartósnak ígérkezik. Világméretű háborúk utáni katasztrófahelyzetekben „megszokott”, hogy az élelmiszerárak így elszabaduljanak, ezért most annál rejtélyesebbnek tűnik a helyzet.
A szárazra fordult időjárás természetesen felelős a drasztikus áremelkedésekért, és ezután még inkább így lesz, ha tényleg klímaváltozás alatt állunk. De ma kézzelfoghatóbb okot jelent Kína, India vagy Oroszország, ahol a prognózisok az élelmiszer-kereslet további látványos felfutását vetítik előre. És itt van harmadik tényezőként a nemzetközi bioenergia-program, amely hatalmas gabonaterületeket von el az élelmiszer-termeléstől.
A legközvetlenebbül ma éppen ez utóbbi hajtja fel az árakat, és – a takarmánytermelő gabonaágazaton keresztül – idéz elő drágulást az állati eredetű termékeknél is. A helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy egyelőre az egyébként szintén biopárti Európai Unió sem tud mit kezdeni az új körülményekkel. A kapkodást jelzi, hogy Brüsszel – további túltermelésre számítva – tavaly óta folyamatosan nyirbálta, gyengítette az intervenciós gabonafelvásárlási rendszert, míg a közelmúltban már az eddigi tízszázalékos ugaroltatási kötelezettség felfüggesztését helyezte kilátásba az őszi vetések idejére.
Egyelőre nem tudni, miként fékezheti meg a világ az árakat, de az biztos, hogy a fogyasztóknak az élelmiszerek tartós drágulására kell berendezkedniük. Ennek következménye várhatóan nálunk (is) keresletcsökkenés lesz, és ez az oka annak, hogy a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari vállalkozásoknak a többletköltségek jelentős részét előreláthatólag le kell nyelniük. Emiatt pedig a piaci szereplők már most attól tartanak, hogy nem nyernek, hanem éppenséggel buknak majd az általános élelmiszer-dráguláson.
