Blokkolás

Képzeljük el a következő jelenetet: kijövünk a boltból, még a fülünkön is zacskó lóg, ekkor odalép hozzánk valaki, és elkéri a blokkokat. Másik eset: tombol a forróság a városban, alig várjuk, hogy a hűvös, zamatos fagylaltba belenyaljunk, amikor zord hang zökkent ki az élvezetből, a blokkot sürgetve. Körülbelül erre számíthatunk, ha valóra váltja a kormány a legfrissebb elképzeléseit a feketegazdaság visszaszorítására. Sőt az is felmerült, hogy nem egyszerűen blokkot kellene kérni a vevőtől, hanem számlát, hiszen csak az alkalmas a vásárló személyének igazolására. Hát ez is „derűs” perceket okozhat majd a szupermarketekben. A pénztáros hangosan kérdi az adatokat, a vevő megpróbál suttogva válaszolni, hiszen nem tartozik mindenkire, hogy hol lakik és mi az adószáma. Közben nő a sor, és erősödik a morgás.

Azt persze senki sem vonja kétségbe, hogy a gazdaság kifehérítéséért küzdeni kell, legfeljebb az alkalmazandó módszerek életszerűségén és várható hatékonyságán lehet vitatkozni. Azt például mindenki látja, aki nem egészen öntudatos vásárló, és néhanapján felkeresi a keleti piacokat, hogy ott bizony szinte semmi sem megy rendben, túlzás nélkül mondhatjuk, dúl a feketekereskedelem. Ha valóban komolyan gondolják a szigort, elsősorban itt lenne az ellenőrök helye. De nem előre bejelentett látogatásokra van szükség, amikor legfeljebb egy szerencsétlen lúzert kapnak el, hanem folyamatos jelenlétet. Csak elunják egyszer.

A jogszabály még csak körvonalazódik, átmeneti megoldásként az ellenőri létszám jelentős bővítéséről és a kiszabható szankciók növeléséről számolt be tegnap a pénzügyminiszter. A tárca számításai szerint a fokozott ellenőrzésektől várható pluszbevétel bőven fedezi majd a több mint kétezer új munkahely költségét. Ha viszont ez valóban ilyen jó „üzlet” az államnak, akkor kérdés, hogy miért nem lépték meg eddig.