Egyensúlyzavarok
Több élelmiszer-napicikk kereskedelmi vállalat úgy véli, beszállítóik egyeztették áremelési igényüket, és összehangolt akciójukkal kevés mozgásteret hagytak a kereskedőknek. Amíg korábban ez utóbbiak érveltek azzal: „ha nem adod olcsóbban, mástól vásárolunk”, most az élelmiszeripar makacsolja meg magát, és azzal fenyegeti a hálózatokat, hogy egy bizonyos összegnél olcsóbban nem szállít.
Visszaleng az inga?
Az élelmiszer-ipari vállalatok évek óta próbálják érvényesíteni igényeiket, és azt mondják, a végtelenül leszorított szállítói árak miatt a magyar tulajdonban lévő vállalatoknál nem maradt pénz fejlesztésekre, így lehetetlen felvenniük a versenyt a tőkeerős külföldi cégekkel. Nyilván így is van, azonban ez a gazdaság minden területére jellemző. A kereskedők pedig azt mondják, a versenygazdaságban nem tehetnek különbséget a beszállítók között.
Az elmúlt napok idevágó hírei ugyanakkor nem tértek ki arra, hogy a mezőgazdasági termelők és a kereskedők között azért ott van a feldolgozóipar, amely adott esetben külföldön is vásárolhat alapanyagot, ha itthon bármely okból kevés és/vagy drága lenne.
Az sem mellékes, hogy a KSH kimutatása szerint az idén havonta 6,3–7,9 százalékkal volt magasabb az iparág belföldi értékesítési árindexe, mint az elmúlt év azonos időszakában. Az árhullámzás pedig korántsem példa nélküli, hiszen például a burgonya felvásárlási átlagára az elmúlt négy évben 51, 37, 25, 50 forint volt kilónként, és hasonló tendencia figyelhető meg a búza esetében is, amelyet a 2003-as 30 forinttal szemben tavalyelőtt 20, az elmúlt évben pedig 26 forintért vásároltak fel.
Úgy tűnik tehát, most az a gond, hogy az idén összeadódtak a kedvezőtlen hatások: a fagykár, az aszály, valamint a gyenge európai burgonya- és gabonatermés, amelyet csak tetéz Kína és India árfelhajtó vásárlása a piacon.
