Lebegtetés
Bevallom, titokban azt reméltem, hogy valamelyik tikkadt nyári napon, amikor az alapkezelők többsége jól megérdemelt koktélját szürcsölgeti a tengerparton, arra eszmélünk, hogy a kormány és a jegybank szép csendben eltörli a forint lebegési sávját. Ezt a lehetőséget persze még annak ellenére sem zárnám ki teljesen, hogy a téma újból a nyilvánosság elé került, ami korábban – a beinduló spekuláció miatt – önmagában is rontotta a lépés feltételeit.
Simor András ugyanis most többnyire ismert dolgokról beszélt, így nem okozott meglepetést a piacon. Az köztudott volt, hogy a jegybank – eszközfüggetlenedésének növelése végett – régóta szorgalmazza az árfolyamsáv eltörlését, mint ahogy az is, hogy a forint túlzott megerősödésétől tartó kormány ezt ellenzi. (Épp emiatt volt a mostaninál nagyobb hírértéke és forinterősítő hatása például Kóka János korábbi nyilatkozatának, amelyben – pozíciójához képest némiképp meglepő módon – az inflációs cél és az árfolyamsáv lehetséges konfliktusáról beszélt.)
A jegybankelnök azzal is elébe ment a találgatásoknak, hogy hangsúlyozta: szerinte legalább két évig nem lesz probléma a jelenlegi rendszerrel. De mi van, ha mégis? Ezt ugyanis nyilván nem lehet teljesen kizárni. Egy váratlan inflációs sokk mellett erősödő forint könnyen olyan helyzetet okozhat, amelyben a jegybank egyszerűen nem tud jó döntést hozni, ha tartani akarja a jelenlegi inflációs célkövetést. Az pedig nagyobb károkat okozna, mint egy mostani sáveltörlés nyomán esetleg átemenetileg túlerősödő forint és nagyobb volatilitás, amit a hiteles monetáris politika képes lenne kordában tartani.
Ehhez persze az is kell, hogy ne forduljanak elő olyan kommunikációs bakik, mint a legutóbbi kamatcsökkentésnél. Mert ha egyik nap mégis a sáveltörlésre virradunk, akkor a jegybanknak tudnia kell: nemcsak a mozgástere, de a felelőssége is bővült.
