Párt-társasjáték

Össznépi társasjátékba kezdett a magyar, amelynek neve egyszerű: népszavazás. A játékban – amelyet tulajdonképpen a Fidesz és az MSZP játszik – az a szabály, hogy nincs fix szabály. Gyorsaság, turpisság, cselezés, időhúzás, ötletelés, kommunikálás, lejáratás, manipulálás, pártosság – ilyesmik jellemzik. Lényege: végy két, a társadalmat megosztó nagy pártot, adj a kezükbe az élet változását a pártok marakodása miatt nem követő jogszabályokat, valamint különféle, a pártok által elfogultsággal vádolható szerveket és hatalmi leosztást. Majd várj, hogy mi sül ki belőle. Ha nem lenne tétje ennek a játszadozásnak, akár még szórakoztató is lehetne.

Különféle csavarok lelkesítik a szemlélődőket: például 16 óra vagy 16 óra 1 perc? Ki a pártoktól független nyelvész? Megvalósult-e jogellenes adatkezelés? Melyik a gyorsabb, a hagyományos beadvány vagy az e-mail? Véletlenül szaporodtak-e meg az utóbbi napokban a népszavazási kérdések? Akarunk-e vizitdíjat fizetni, vagy akarunk-e a kérdésre másként felelni, miszerint a reformokat akarjuk meggátolni? Pokorni Zoltán, Szíjjártó Péter, Navracsics Tibor? Mesterházy Attila, Lendvai Ildikó, Gyurcsány Ferenc?

S hogy mi a játék nyereménye, hacsak nem a játék maga? Ma még nem tudni. Persze a játékosok állítják, végre megkérdezi valaki a népet, és ez kész főnyeremény, játékostársaik pedig azt mondják, a reformokat nem lehet leállítani, s ezzel csak nyer a magyar nép. TE