Sok hűhó kevésért

Ki se látszottunk a koalíciós egyezség körüli vitákból a múlt héten: elsősorban az ingatlanadó bevezetésének miértje, mikéntje és mikorja kavarta fel a közkedélyt, és mindenki, akinek nyilatkoznia kellett, nyilatkozott is a témában. Jelen állás szerint az értékalapú ingatlanadó 2009-től vehetné át az eddigi négy plusz egy ingatlanokat sújtó teher helyét. Ingatlanpiaci szempontból mindenesetre igazi változást elsősorban a forrásadó megszüntetése hozhatna, erre ugyanakkor a jelenlegi, hiánycsökkentésre koncentráló adópolitika miatt kevés esély van.

A személyi jövedelemadóval kapcsolatos változtatások egyelőre nem mutatnak a lényegi reform irányába, az adójóváírási sáv kiterjesztése a számítások szerint a legfeljebb 5000 forintnyi jövedelememelkedést jelent majd (a 170-180 ezer forint körül keresőknek). További központi téma volt a héten az új áfatörvény megalkotása, amelynek részleteit nemcsak a hazai, de az uniós jogszabályok szempontjából is igen alaposan ki kell dolgozni. Az viszont már nyilvánvaló, hogy az áfa és az szja átalakítása legfeljebb némi bürokráciacsökkenéssel és – kedvező esetben – a központi költségvetés növekvő bevételeivel jár majd, érdemi versenyképesség-növekedést egyik sem okoz.

Sajnálatosnak nevezhető, hogy a fenti témák teljesen elnyomták a még június 29-én napvilágot látott, fizetésimérleg-statisztikákkal kapcsolatos elemzői aggodalmakat. A közvélemény nyugodtan vette tudomásul, hogy a fizetési mérleg egyenlege javul – pedig a finanszírozási oldal alaposabb vizsgálata a magyar gazdaság fokozódó eladósodását mutatja.

Kevés érdekes adattal szolgált tehát az előző hét hazánk szempontjából. Külföldön annál inkább jutott csemegéznivaló: az euróövezet GDP-je a vártnál kedvezőbben alakult, az első negyedév háromszázalékos növekedést hozott. MZs