Veszélyes vizeken

Bizonyára sokan megpróbálnak majd párhuzamot vonni az új francia elnök látványos fellépése és a magyarországi jobboldal elképzelései között. És nem is teljesen alaptalanul. A fiskális fegyelemhez mára már többségükben mereven ragaszkodó uniós pénzügyminisztereket valósággal sokkolta Nicolas Sarkozy hétfő esti meghallgatása, aki közölte: a francia gazdaság élénkítéséhez adócsökkentésre van szükség, ezért a büdzsé 2010-re tervezett kiegyensúlyozása két évet csúszhat. Nálunk a Fidesz némiképp hasonlóan hisz az előremenekülésben, igaz, egyúttal bízik az euróátvétel feltételeinek gyors teljesítésében is.

A hasonlat ugyanakkor megbicsaklik Sarkozy másik javaslatánál, amely az euró gyengítésére és az EKB „növekedésbarát” kamatpolitikájára vonatkozik. A Fidesz eddig ennek épp az ellenkezőjét tartotta kívánatosnak, és inkább a balliberális kormányra volt jellemző a forintárfolyam és a kamatszint „lebeszélése”.

Akárhogy is van, Sarkozy színre lépése komoly vitát indíthat el az unión belül. Nem véletlen, hogy a brüsszeli politikusok – persze a diplomáciában megszokott visszafogott módon – rögtön jelezték, nem engednek az EU eddig elért vívmányaiból, amelyek javarészt ma a világ fő sodrának tekintett neoliberalizmuson alapulnak. Ha ez a dialógus építő jellegű maradna, annak csak örülhetnénk. Egyelőre azonban inkább csak az látszik, hogy a francia elnök offenzívája kockázatot jelenthet néhány, kínkeservvel elért eddigi eredményre, például a monetáris unió stabilitására vagy – az új alapszerződés szövegezése kapcsán – a határokon átnyúló szabad versenyre. Hogy ennek helyére pontosan mi lépne, az viszont még nem látható, lévén Sarkozy eddigi nyilatkozatai – finoman szólva is – nem tűnnek túl koherensnek. S hogy ez ma Magyarországon melyik politikai oldalra mondható el ugyanígy – ha egyáltalán –, azt bízzuk az olvasó megítélésére.