Visszavonulás

Az elmúlt hét belpolitikai eseményei közül kétségkívül a népszavazás című szappanopera újabb fordulatai vihetik el a népszerűségi pálmát, én azonban meghagynám ezek elemzését a politikai sárdagasztásban kedvüket lelő publicistáknak. Merthogy történtek azért ennél fontosabb kihatású események is. Itt van rögtön kettő, amelyek azt jelzik, hogy a gyakorta túlzott liberalizmussal vádolt kormányzat megpróbál – legalábbis ígéret szintjén – gátat szabni a piac kíméletlen törvényeinek. Az egyik fogadkozás az volt a miniszterelnök részéről, hogy az állam nem ad támogatást olyan befektetőknek, akik nem tartják be a munkaügyi törvényeket, kimondatlanul is utalva a dél-koreai Hankook sajátos jogértelmezésére. A másik terv pedig a Mol felvásárlási kísérletén okulva törvénnyel korlátozná a stratégiai fontosságú vállalatok külföldi kezekbe jutását. A bejelentéseknek az ad különös akusztikát, hogy pénteken kiderült: az év végéig távozik posztjáról a gazdasági miniszter. Márpedig Kóka Jánosnak és pártjának, mint a szabad piac és a privatizáció elkötelezett híveinek, felelősségük van abban, hogy mindezek a „vadhajtások”, amelyeket most lenyesne a kormányzat, egyáltalán kialakulhattak. Az egybeesés bizonyára csak a véletlen műve, az említett példák mindenesetre arra figyelmeztetnek: az állam doktríner módon erőltetett visszavonulása ugyanúgy káros lehet, mint túlzott rátelepedése a gazdaságra. GCs