Szélről legeljetek

Semmi meglepő nincs abban, hogy a pénzügyi szolgáltatói piac egy része a KHR- (korábbi, ismertebb nevén BAR-) listán szereplő ügyfelek között is halászik. A piaci verseny erősödik, az említett kliensek létszáma pedig közelíti a félmilliót, valakinek pedig ezt a szegmenst is ki kell szolgálnia.

A kockázat pedig sok szempontból nem olyan jelentős, mint amilyennek első pillantásra látszik. A korábbi bankjukkal vagy egyéb szolgáltatójukkal konfliktusba keveredett ügyfeleknek többnyire csak ingatlanfedezet mellett nyújtott hitelekből lehet válogatniuk, azok közül is kellően magas felárral. Ráadásul az erre a területre szakosodott pénzügyi vállalkozásoknál is többnyire csak a passzív listások rúghatnak labdába, tehát azok az ügyfelek, akik már rendezték a listára kerülésük okául szolgáló hitelt, annak minden járulékos költségével együtt. Emellett a KHR-es ügyfelek komoly hányada valamilyen pillanatnyi megingás miatt – átmeneti állástalanság, hirtelen jött kiadások – került a rendszerbe, tehát a továbbiakra nézve lehet rá számítani, hogy megbízható adós lesz.

Több dolog is van ugyanakkor, ami ebben az üzleti modellben aggasztó lehet. Egyrészt figyelemre méltó, hogy a KHR-ben szereplő ügyfelekről nem nagyon hajlandók bukási arányt közölni a pénzügyi szolgáltatók: gyanítható tehát, hogy a bedőlési arány még a fogyasztási hiteleknél megszokottnál is jóval magasabb lehet.

A másik, amit nem árt figyelembe venni, hogy a feketelistás ügyfelek jelentős része égető pénzügyi gondjainak kezelése érdekében kényszerül hitelfelvételre: tehát számára teljesen mindegy már, hogy milyen áron, milyen feltételekkel, csak kapjon végre pénzt valahonnan. Azt pedig, amikor valaki úgy ad ingatlanfedezetes kölcsönt, hogy azt az ügyfél gyaníthatóan nem fizeti vissza, legfeljebb jó üzletnek lehet nevezni. Szolgáltatásnak semmiképpen sem.