Szűk sávban

Mára bebizonyosodott, hogy a jegybank által végrehajtott sáveltörlés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ugyanis a jövő évre kitűzött inflációs célhoz egyáltalán nem kerültünk közelebb. Ez a szomorú tény persze nem a jegybankot minősíti, hiszen az MNB – történetében nem először – ismét kényszerhelyzetben cselekedett: mivel a kamatemelés túlzott reakciókat válthatott volna ki, az egyetlen ideális megoldásként az ingadozási sáv megszüntetését kellett alkalmaznia.

Egy ilyen lépés persze a jelenleginél jobb helyzetben akár be is válhatott volna, most viszont csak néhány napig éreztette pozitív hatásait: a hét elejére többéves csúcsokra ugrottak az állampapírhozamok, a forint pedig ismét a 265-ös szint környékén mozog – stílszerűbben: lebeg – az euróval szemben.

Nem kell különösebb elemzői tehetség ahhoz, hogy bárki belássa: a fejlemények nem okozhatnak különösebb meglepetést. A világ piacain uralkodó pesszimista hangulat miatt gyorsan elillant a sáveltörlést követő optimizmus, a hozamcsökkenésre játszó befektetők pedig zárták pozícióikat, fűtve a további hozamemelkedést. A kiemelkedően jó felár ellenére viszont gyakorlatilag eladhatatlan a magyar állampapír, hiszen a jó előre beárazott kamatemelés miatt igen rosszul járhat az, aki most bevásárol.

Az ismét ördögi körre emlékeztető tünetegyüttest persze nem kis részben a hitelesség hiánya is kiváltja: a feltörekvő piacokkal szembeni egészséges gyanakvás mellett ugyanis nem elhanyagolható az, hogy a magyar gazdaság az utóbbi hónapokban teljesen híján van a kedvező híreknek, a konvergenciaprogram megvalósíthatóságát illetően – az államháztartási hiány kivételével – pedig enyhén szólva is erősek a kételyek.

Mindezek tükrében igen valószínű, hogy határozott ütemű kamatemelésre kényszerül az MNB: a sávot tehát eltörölték, a mozgástér viszont ugyanolyan szűkös maradt.