A kibontakozás ára

Havonta 1 050 000 shillinget, azaz több mint 2,7 millió forintot keres egy kenyai miniszter. Ezenfelül egy-egy hasonlóan busásan dotált miniszterhelyettest, legalább öt testőrt (közülük kettő a miniszter fővárosi, illetve vidéki otthonát őrzi folyamatosan) és minimum három nagy fogyasztású gépkocsit fizet számukra az állam. A hét végén megalakult, negyven (!) minisztert számláló nairobi kormány fenntartása tehát óriási terhet ró a koldusszegény kelet-afrikai országra, amelyen a decemberi választások óta 1200 ember halálát és százezrek menekülését okozó polgárháború söpört végig.

Kormányzati részről viszont éppen a vérontás utáni megbékélés szükségességével indokolják a soha nem látott méretű és költségű kabinet szükségességét. Mwai Kibaki államfő, illetve a hatalommegosztás jegyében miniszterelnökké kinevezett volt ellenzéki vezér, Raila Odinga híveinek egyformán húsz-húsz tárcát kellett biztosítani – már csak azért is, hogy lefedjék a 36 millió lakosú ország minden etnikai csoportját.

Ezt persze nehéz megmagyarázni egy olyan népnek, amelynek egy évtizeddel ezelőtt is majdnem hatvan százaléka napi két dollárnál kevesebb pénzből volt kénytelen megélni, és amely azóta – az afrikai országok többségéhez hasonlóan – tovább szegényedett. Az államot eddig is pénzfaló, korrupt gépezetnek tartotta a kenyai közvélemény, pedig negyvennél kevesebb minisztert kellett eltartani.

Drága dolog a demokrácia. Akkor is, ha nem működik tökéletesen. TG