Jön-e Juncker?

Aligha csupán eurócsoportbéli elnöki tisztsége okán övezi majd nagy figyelem Jean-Claude Juncker holnapi meghallgatását az Európai Parlament gazdasági bizottságában. A luxemburgi kormányfőt már mint az Európai Tanács (EiT) jövőre létrehozandó elnöki posztjának egyik várományosát is figyelik majd. Merthogy Tony Blair, Guy Verhofstadt vagy Antonio Vitorino mellett (sőt, talán inkább előtt) éppen a 63 éves politikus az egyik első számú esélyes az új tisztség betöltésére.

A sokszor EU-elnöknek is nevezett posztot a remények szerint jövőre hatályba lépő lisszaboni szerződés hozza létre, s valójában „csupán” az EU egyik (régi-új) szervének, az EiT-nek az elnöklését jelenti majd. Így is igen fontos tisztség persze, nem véletlenül röpködnek már most a nevek, a találgatások, pedig a tényleges személyi döntés csupán decemberre várható. Juncker előnyének számít hihetetlenül hoszszú tapasztalata az EiT-ben (13 éve ő hazája kormányfője), az Európai Parlament relatív többségét adó jobbközép pártokhoz kötődése, közismerten erős EU-párti elkötelezettsége és az, hogy kis országból jön, így jobban kézben tarthatják a „nagyok”.

Ha akarják. Merthogy az EiT-elnök személyének kiválasztása éppen azon múlik, milyennek is képzelik el a tisztséget a (nagy) tagállamok. Akármilyennek is, a decemberi döntés egy csomag része lesz, a leendő uniós „külügyminiszter” és a következő bizottsági elnök személyének kiválasztásával együtt. UGy