Kellő eréllyel

A cégvezetőket és a cégeket már töméntelen kusza ág húzza – legyintett az egyik nagyvállalat képviselője, amikor megtudta, hogy maguk a vállalkozások is sújthatók büntetőjogi intézkedésekkel. Merthogy ennek még a hírét sem hallotta.

Nincs egyedül. A legtöbben nem ismerik az erről szóló – még 2001-ben született – törvényt. Valószínűleg azért sem, mert eddig nem akadt a hatálya alá eső, közérdeklődésre számot tartó „nagy ügy”. Tény, hogy kisebb sem igen. A jogalkalmazók a mai napig csak küszködnek e sajátos konstrukcióval, a nehézkes szabályozással, amely az elkövető személy mellett a céget is bünteti.

A törvény már kezdettől megosztotta a büntetőjogi szakembereket, és sokan ma is megkérdőjelezik a létjogosultságát. A társasági, cégjogi szakértőknek szintén nem kevés kételyük van. Akad, aki úgy látja, igenis szükséges ez a hazai jogrendszertől idegen megoldás, s már csak ezért is idő kell ahhoz, hogy megszokja és alkalmazza a szakma. Más, igencsak kategorikus vélemények szerint viszont alkalmazhatatlan, ezért így, ilyen formában semmi értelme. Az uniós tapasztalatok sem mondhatók maradéktalanul kedvezőnek.

A cél viszont egyértelmű. Abban nincs vita, hogy az üzleti forgalom biztonsága megköveteli a súlyos, szövevényes, rendszerint a határokon is átnyúló gazdasági-pénzügyi, illetve a közélet tisztasága elleni bűncselekmények visszaszorítását. Ezt szolgálja többek között a cégvezetők utóbbi időben megnövekedett felelőssége, és további hatékony eszköz lehet a jogi személyekkel szembeni büntetőjogi fellépés. Egy pontosabb szabályozás minden bizonnyal segíthet az utóbbi időben meg-meginduló gyakorlatnak. Eredmény azonban nyilván csak idővel és akkor várható, ha nem egyszerűen „megosztják” a büntetést az elkövető és a cég között, hanem kellő eréllyel mérik az egyik és a másik félre is.